erec

Ígértem bejegyzést az Ígéret Földjéről. Nesztek!
Itt vagyok már 12 napja Izraelben. Elég kellemes hely. Az idő pompás, leginkább a svédországi kora augusztusra emlékeztet. Rájöttem, hogy Izrael sokkal élvezhetőbb ország, ha nem 40 fok van. Az itteniek mondták, hogy jujj, készülni kell meleg cuccokkal, merthogy tél van... perszepersze...
A szoros időbeosztásról már beszéltem, nos, a gyakorlatban minden ugyanúgy halad mint ahogy az a programban le van írva. Két perc tolódás már durvának számít. Kezdem azt érezni, hogy nem is zsidók között vagyok. Elsvédesedett zsidók... Mindent egybevéve azért jó kis csoportunk van. Viszonylag kevesen nyávognak, panaszkodni nincs nagyon mire, mert a seggünket is kitörlik szinte. Van két orosz csaj, akik annyira buták... mint egy pinty. De mivel tényleg egetrengetően ostobák, remekül lehet néha szórakozni rajtuk. Minden túrán vagy 80 képet készítenek egymásról, a legidétlenebb pózokba vágják magukat, hogy szépségüket megörökítsék (a fenti képen ők láthatók) .
Természetesen itt Izraelben is vannak előadások, amiken ott kell poshadni. Szerencsétlenségünkre egy elég színvonaltalan profot kaptunk ki erre a Jeruzsálemi periódusra. De a túravezetőkkel sincs szerencsénk ezen az úton. Volt egy általános kis túravezető csaj, aki tavalyi diák - biztos olcsó munkaerő - és az Óvárosban meg a Maszadán vezetett körbe minket... rémesen unalmas izraeli, közepes angollal és elégtelen humorérzékkel. De őt túl lehetett élni. Nem úgy mint a kedves kollégát, aki a Jadvasemben vezetett körbe minket. Jaj, még beszélni is rossz róla. Mose volt a neve és ilyen james bond szettes stílusban ment az egész, vagyis mindenkinek volt kis fülese, amelyben az ő kellemesen búgó hangját lehetett élvezni. Először is elég iskolás jellegűen adta elő a sztorikat. Mit vársz a Jadvasem múzeumtól; ki tudja, miért tört ki a második világháború; az itteni képek közül válaszd ki azt, amleyik számodra a leginkább szimbolizálja a holokausztot... de ezzel még nem lett volna probléma. A baj az volt, hogy folyamatosan hülyeségeket beszélt, sokszor teljesen téves dolgokat és nemegyszer húzott aktuálpolitikai párhuzamot az eseményekkel. Most nem kívánom felidézni minden hülyeségét, csupán szemezgetek a kedvenceimből: a 2005-ös Gázából való kivonulás például "sokakat" a holokausztra emlékeztetett... ; a magyarországi zsidókat teljesen egészében kipusztították, kivétel nélkül; Németország egy bűnös ország, ahova zsidóknak nem nagyon kéne menni, mert kutyából úgysem lesz szalonna.... kicsit azért fura, hogy a Jadvasem , mint elvileg autentikus dokumentációs központ és múzeum nem rendelkezik valamiféle egységes politikával azt illetően, hogy a túravezetőknek hogyan kéne viselkedniük és leginkább mit kéne mondaniuk. Mert tőlem gondolhatja azt, hogy minden német a mai napig náci, de talán nem szerencsés ezt hangoztatni, főleg ha a Jadvasemben dolgzik az ember....
Aztán... mi volt még.... meghívtak egy arab politikust, aki a Kneszetben az egyik arab párt frakcióvezetője, Ibrahim Szarszur sejk. Érdekes élmény volt. Arról beszélt, hogy a Korán alapján minden arab abszolút készen áll arra, hogy a zsidókkal együtt éljen, a béke egyetlen akadálya természetesen az, hogy Izrael megszállva tartja a palesztin területeket. Egy szót sem beszélt a Hamászról, vagy a palesztin terrorizmusról, viszont sokszor használta a "palesztin holokauszt" és a "fasiszta izraeli gondolatok" kifejezéseket. A kis monológ után jöttek a kérdések. Pár kisebb kérdés után én is szóra emelkedtem, és bár igen finoman adtam hangot véleményemnek, olyan előre nem látott lavinát indítottam el, amely meghatározó befolyással volt a beszélgetés menetére. Két kérdést szegeztem a sejk úrnak: először arra voltam kiváncsi, hogy mi helyzet a palesztin társadalomban, mert arról nem nagyon beszélt, második kérdésem pedig az volt hozzá, hogy nem gondolja-e kontraproduktív politikának, ha olyan kifejezéseket használ mint a "palesztin holokauszt" meg a "fasiszta Izrael", főleg ha eredményes akar lenni a zsidókkal való tárgyalás során. Elkezdett magyarázni idegből, hogy ő tudja pontosan, mi a különbség szezon meg fazon között, de ekkor már az ott ülő izraelieknek is kinyílt a csipája és felháborodva dobáltak neki kígyót-békát, ami elég kaotikus állapotokat eredményezett. demindegyis
Voltam családomnál is meg Maszada túrán. Mindkettő fasza volt. Sula (nagynéném, aki 44-be jött erecbe) elég jóarc. Istenien beszéli a magyart... tökéletes kiejtéssel és héber hangsúlyozással. Volt nagy party a lakásában, odagyütt az egész család, móka, kacagás, vidámság. Hétvégén ott voltam, aztán szombat este Fodor kollégával találkoztam. Meg ma is. Szombat este fogok utoljára találkozni vele, utána már mindenféle más lesz.... berzi tominál is voltam. nagyon hosszúra kezd nyúlni ez a bejegyzés, úgyhogy most itt véget vetek neki.... talán majd még írok.....

dec1

Kicsit zavarban vagyok, be kell vallanom. Ugyanis az nem jelent az embernek problémát, ügye, ha mások születésnapját kell felemelő hangvételű mulatságos blogbejegyzés formájában éltetni. Ott bármit hazudhatok az érintettről, a túlzás fogalma meg nem is létezik. Nadehát, ha az ember saját születésnapja van, az más dolog. Nem írhatom le csak úgy (példának okáért), hogy "Marcell a leintelligensebb, legjóindulatúbb, legfigyelmesebb és legjobb humorú ember, akivel valaha is találkoztam". Még akkor sem , ha ez mind igaz. Szóval, gondolkoztam ....és nem jutottam semmire.
Egyébként ma van az AIDS világnapja is. Ez csak fontosabb mint egy nyamvadt szülinap!!

Megyek Izraelbe. Holnap. Lesz ott sok vidámság, csak egyetlen baj van. Olyan programot szerveztek nekünk, amelyben még az is percre pontosan meg van tervezve, mikor finghatunk. "From 10:00 to 10:15 - coffee break"... megilyenek. Nem lesz annyira sok szabadidő, éppen ezért a kint tartozkodó kis barátaimra is csak esténként lesz időm, mert reggel 8-tól este 8-ig minden be van tervezve. Kicsit merevek. Lesz egy szabad hétvége, meg két szabad délután... aztán marad az éjszakai élet a szórakozó helyeken lévő öngyilkos merénylőkkel. És mennyire büszkék erre a programra!!! ÚÚ, de megütném őket... de kurva igazságtalan vagyok, mert ingyen visznek Izraelbe... szóval, csak fogjam be!
Más. Volt itt előző héten egy csávó, zsidó-iszlám kapcsolatokról tartott előadást. Szerintem eddig messze ez volt a legjobb... valahogy mindig azok a jók, akik kicsit ki tudnak kacsintani ebből a szörnyű belterjes zsidó gondolatkörből. Bevallom, kezd kicsit herótom lenni a zsidóktól. Ebben a világméretű zsidó összeesküvés-elméletben azért van némi igazság. A zsidók elég szűklátókörűek tudnak lenni. Elég, ha csak a Szochnutra, vagy Zoltai Gusztávra gondolunk.
Izrael után meg megyek haza csekkolni, hogy minden az utasításaimnak megfelelően halad-e... szóval, szedjétek össze magatokat addigra, basszátok meg!!!!

hajomjomhuledet......

A szülinapos bejegyzések sikerét látva kutatóintézetünk úgy döntött, folytatja ezt a tradíciót. Ezúttal Fehér Fanni úrhölgy születésnapját ünnepelhetjük. Fanni nem csak aktív és szorgalmas tagja közösségünknek, hanem ezenfelül neki van messze a legtöbb cipője, táskája és szempillaspirálja közülünk. Fanni egy merész és kalandvágyó kozmopolita, aki nem fél szembenézni a kihívásokkal. Mindennek tetejébe olyan akcentussal beszéli az angolt, hogy akár elnöknek is indulhatna. Meg is ragadom az alkalmat, hogy elindítsam Fehér Fanni kampányát a 2008-as egyesült államokbeli elnökválasztásokra.
Fehér Fanni programjának főbb elemei az adócsökkentés, a nyugdíjemelés, a rászorulók segélyezése, a közönséges kanárik lefagyasztás általi halálra ítélése és a vízilabda kötelezővé tétele a társadalom férfi tagjai számára.
Fehér Fanni kíváló diplomata, aki számos alakalommal bizonyított munkájával külügyminisztériumi hivatalokban. Külpolitikai programját a következetesség és megbízhatóság jellemzi.
A szükséges alkotmánymódosítást meg elvégezzük, hogy valóra válhasson a Schwarzenegger - Fehér elnökjelölti párviadal! Schwarz a Fehér ellen... ennél szebb nem is lehetne!
Boldog születésnapot és sikerekben gazdag 24. életévet kívánunk!!! Bishundertundzwanzig!!!

VOTE FOR FANNI!!!!

www.fanniforpresident.com

ja, és dani, nyomass már egy hiphipet megint...

Linköping

Legyen, írok valamit. Voltam Linköpingben, amit svédül linssöpingnek ejtenek. Ott lakik a család. Mármint az egyik fele, mert ugye az egész család nem lakik ott. Sőt, nem is az egyik fele, hanem egy része, ugyanis ha ők lennének a család fele, elég pici családom lenne. De beszéljünk inkább a tárgyról. Vettem buszjegyet, a legolcsóbbat és pénteken reggel verettem le a fullextrás, összkomfortos, hiper-szuper, überfasza kis buszocskával. Bőrülés, lábtámasz, állítható háttámla, panorámaablak, beépített wc, kávéautomata, biztonsági öv, ejtőernyő, gőzhömbölő és mindent összevetve egy puccos repülőjárat business class hangulata.... leszámítva, hogy stewardess nem volt. 2 és fél óra út, nem több, nem kevesebb. Talán egy kicsit mégis kevesebb. De csak pár perccel, nem sokkal. Néhány percecskével. Meg esetleg még pár másodperc. Szóval, milyen is Linköping. Van-e ott folyó? S földje jó? Legelőin fű kövér??!!! Van. Használt a megöntözés, na meg a pártos honfivér. Kellemes kis atmoszféra: csendes, rendes, nyugodt... Judit unokatestvérem - aki többé-kevésbé ott nőtt fel - úgy jellemezte, hogy pont ugyanolyan mint bármelyik másik svéd város, amelyik nem Göteborg vagy Stockholm. Hiszek neki, de hozzáteszem rögtön, hogy annyi tapasztalatot még nem gyűjtöttem, hogy ennek az állításnak az igazságtartalmát meg tudjam erősíteni.
Rokonaim igen szívélyesen fogadtak. Kis rokonismertető, akit érdekel: ott volt Anci, aki a fő kapcsolatot jelenti mindannyiunk közt. Anci úgy rokonom, hogy az ő nagyapja, Moskovitz Sámuel egyben az én ükapám is. Nos, neki van az egyik fia a Zoli, ő aneszteziológus, meg van neki a felesége a Juli, aki pedig patológus. Szóval, tök kapóra jön, hogy orvosok, mert bármi baj van, csak kiáltok egyet Stockholmban és szinte meg is hallják. Bár, őszintén szólva, nem akarom, hogy sor kerüljön arra, hogy ők maguk segítsenek...ugye, ha egy anesztes kell, az már nem jó, mert az legjobb esetben is műtétet jelent.... a patológusról nem is beszélve... ez a "tessék mondani, mi a baja a gyerekemnek?", "háát, tetszik tudni, ez majd csak a boncoláskor derül ki!".
Kanyarodjunk ismét vissza... Zoli és Juli kisebbik lánya Judit, ő is ott volt, egyébként Judit - hozzám hasonlóan - Stockholmban tevékenykedik.
Szóval, a fent említettek mind nagyon kedvesek. El voltam kényeztetve rendesen. Anci korát meghazudtoló módon igencsak aktív. Mondta Zoli, hogy vigyázni kell, múltkor egyedül volt otthon és kiporszívózta az egész lakást. Mondjuk a lakás elég rendes és tiszta. Judit úgy vélekedett erről, hogy ő még soha az életben nem érezte szükségét abban a lakásban, hogy rendet tegyen, mert valahogy mindig minden a helyén van. Mindig és minden.
Zoli ügyeletes volt a hétvégén. Be is hívták kétszer a kórházba, szombaton este emiatt nem igazán aludt. Ádám meg Julcsa, nektek mondom: még nem késő ezt a sok butaságot abbahagyni. Valami chillesebbet kell... mondjuk idegenlégió....vagyvmi... különben is, minek az embereket meggyógyítani, amikor túlszaporulat van!
most pedig vége. Csak így...

Happy Birthdaaaay, Mr. Presideeent!!!

Tulajdonképpen szégyeljem magam és süllyedjek el, átok rám és mindazokra, akik ugyanezt tették. Fel akartam köszönteni az Elnököt , persze, csak valahogy olyan sokminden volt.....kiment a fejemből. De ez nem mentség, vétkem olyannyira súlyos, hogy ezentúl töviskoszorúval megyek iskolába minden nap...
De talán beszéljünk arról, ami ennél fontosabb. Vagyis arról, hogy immáron ötödik esztendeje vezeti erős kézzel és sikeresen vidám kis szervezetünket a mindenki által nagyrabecsült Demény Gergő elnök úr. Megragadom ezen alkalmat , hogy hosszú életet, legalább egy V8-at, felnit, pinát, el nem veszthető szmog elleni védőmaszkot, elegendő cigiszünetet, hárbe meod dankaszlájszit, tréfarépát, bolondgombát, lemezeket öccáért, 46354826492 megapixeles digitgépet, zsidómentes karácsonyt és végül - de semmiképpen sem utolsó sorban - boldog születésnapot kívánjak neki (így két nap csúszásban)!
Talán még annyit érdemes lenne megjegyezni, hogy ötévente még a legcikisebb demokráciákban is illik legalább egy kirakat választást tartani. Szerintem legyen úgy, hogy aki le szeretné váltani a Gergőt, szervezzen tömegtüntetéseket, hódítsa el közösségünk túlnyomó többségének bizalmát, hogy aztán Szibériába deportálhassuk az összes kis aljas lázadóval együtt.

Hajrá Magyarország!
(Dani, jöhet a hiphip...)

Kapitány naplója. Csillagidő 20071109115632

Ezen a héten folytatódtak megfigyeléseink a Svéd Rendszerben. Támaszpontunkra látogatott Jesper Svartvik lutheránus lelkész, aki a zsidó-keresztény kapcsolatokról tartott a legénységnek interaktív jellegű előadást. A legénység vallásos részlege véleményem szerint túlzott szellemi ellenállást tanúsított az előadások során. A Lund bolygóról érkezett kopasz lelkész nem pusztán széleslátókörű, figyelmes és toleráns volt, hanem egyben remek előadó is. Amióta az univerzális fordítógép működésében problémák akadtak, először köszönthettünk olyan embert a fedélzeten, aki rendesen és választékosan beszélte az angol nyelvet. Jesper testvér nem vett fel persze semmilyen burkolt rosszinulatú megjegyzést vagy reakciót, még akkor sem , amikor Vukan hadnagy minden szó nélkül elhagyta a termet, hogy ezzel hívja fel arra a legénység többi tagjának figyelmét, mennyire nem ért egyet. Ezt az esetet mindenképpen bevezetem az előmeneteli naplójába, és háromnapi ételmegvonásban, majd eloktromos áramütés általi halálban részesítem.
Kedd éjszakáról szerda virradóra felgyorsultak az események. Kedd éjszaka, vagyis már szerdán hajnalban megjött Holler csillagközi utazó, a Csigazabáló Rendszer, Párizs nevű planétájáról. Bár számos elfoglaltságom mellett kevés időm maradt a vendégem Stockholm Rendszerben való körvbevezetésének diplomáciai küldetésére, a délutánokat azért sikerült szabaddá tennem. Szerdai napon általános tiszti vizsgát tettünk az egész legénységgel az Európai Zsidó Flotta központjában Talmud témakörben. A vizsga után rögtön Stockholm Rendszernek a Rinkeby nevű körzetébe szólítottak kötelességeim. Inter-galaktikus megbeszélést folytattunk (Igor dandárbosnyák tábornokkal együtt) egy tisztikarral a muszlim és a zsidó lények közösségeinek ártatlan, mit sem sejtő gyermekei számára készítendő project megszervezésének témájában. A project fajközi toleranciát, befogadóképességet és feltétel nélküli önfeláldozó mártírságot kíván ún. pozitív módon implantálni a kiszolgáltatott apró kis muszlimok és zsidók agyába intellektuális erőszakkal. A megbeszélés sikeres volt, most a zsidókon a sor.
A hét ezzel majdnem befejeződött , de a bejegyzés nemcsak majdnem.

Gondolatok a konyhában

Csináltam rakott krumplit. Életemben először csináltam, mégis egyszerűen fantasztikus lett. Rémesen büszke vagyok magamra. Ízlett mindenkinek, jó kis magyar kaja. Erről pedig eszembe jutott valami, amiről eddig még nem beszéltem. Mégpedig a borzalmas ebéd a Paideia mellett lévő zsidó iskolában. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogyan képesek ilyen okádék kaját csinálni. Kezdjük talán ott, hogy az egész konyha tejes, vagyis semmi hús nincs, soha. Ennek egyik fő oka, hogy Svédországban törvényellenes a kóserság szabályai szerint levágni egy állatot, mivel az milyen brutális már (tiszta faszság, de ez van). Ezzel ugye még nem lenne gond, hiszen a hal nem számít a kósersági szabályok szerint húsnak, tehát ezzel át lehetne hidalni valamelyest a problémát. Ehhez képest hal öt napból egyszer van. Ez az ünnepnap, ekkor lehet ugyanis enni valamit. A hét többi részében a legkülönfélébb gusztustalanságokkal kecsegtetnek minket. Elvileg ilyen svéd rendszerben megy az egész, vagyis smörgasbjord, magyar nevén svéd asztal. Gyengébbek kedvéért ez annyit jelent, hogy annyit eszel a feltálalt fosadékból, amennyit csak akarsz. Na, nézzük az átlagos választékot. Van a salátahulladék részleg. Itt mindig az előző napokból megmaradt saláta törmelékeket belebasszák egy tálba, "oszt' jónapot"! Nem fektetnek ám több energiát az úgynevezett főételbe sem. Ez átlalában krumpli a legkülönfélébb hányadék formákban feltálalva, vagy valami kihűlt tészta egy spenótra emlékeztető takonyszósszal. A legkülünfélébb undormány krumpli variációk mellé odabasznak valami igen gyanús fehér szószt, amit rálottyinthetsz a sok szarra, majd a végén egy gerezd naranccsal bolondíthatod meg a menüt. Az egész nemcsak az étvágyadat nem csökkenti, hanem az agyadat is felbassza, hogy már megint olyasmire adtál ki pénzt, ami nem igazán érdemli meg az anyagi honoráriumot. Eleinte úgy gondoltam, hogy ennél olcsóbban sehol nem lehet enni, mennyire király.... aztán rájöttem, hogy ennél drágábban sehol nem kapsz ennyi szart. Valahogy az az érzésem - és nem csak nekem - , hogy nem fektetnek túl sok energiát az ételek elkészítésébe. Jaj, ételnek neveztem, pedig a fos, a szar, a hányás vagy az okádék szót kell használni.... mindig elfelejtem. Az előző héten megfogadtam, hogy csak szerdán, meg csütörtökön vagyok hajlandó ott enni, mivel akkor van valamivel fogyaszthatóbb kaja. Csak ez nem annyira egyszerű, ugyanis, ha nem ott eszel, akkor ugye máshol kell. Ez pedig nem olyan könnyű, mivel az egyórás ebédszünet elég kevés időt ad ahhoz, hogy valami árban és ízben is értelmezhető helyre el tudjál menni. Van egy kóser menza nem messze, de az kb. ugyanez a felhozatal, csak drágábban és ott ipari méretekben termelik ugyanazt a szart. Nem értem, mi történt itt a zsidókkal. Valahányszor nekiszegezzük ezt a kérdést az illetékes paideiás arcoknak, hogy miért nem emberekre tervezik az étkeztetést nem pedig disznókra, azt a választ kapjuk, hogy azért, mert ez az iskolában tanuló gyerekeknek készül.... és vajon ezek a szerencsétlen gyerekek hogyan bírják ezt a megpróbáltatást!!!??? Én nem tudom, ki hogyan van ezzel, de én személy szerint gyerekkoromban sokkal kevesebb dolgot voltam képes megenni, mint kicsit felnőttebb fejjel. Tehát a rántott húson és a sajtos makarónin kívül ma már kicsit talán kitágult a gasztronómiai perspektívám, ha nem is teljes mértékben. Ha gyerekként kellett volna ilyen kaját... vagyis szart ennem, biztosan egy életre elegendő traumát vagy éhhalált okozott volna. Miféle válasz az, hogy a gyereknek ez elég!!?? JAJ! Tudom, hogy a gyerekek nem szavazhatnak, meg minden, de jogaik nekik is vannak!!!!! Meg kéne etetni ezeket a konyhás geciket, méghozzá a saját maguk által termelt szarral. Akkor talán észhez térnének!!!!

Születésnap, a Manyuszé

Szeretném felhívni mindenkinek a szíves figyelmét arra, hogy édesanyám - akit mindenki csak az egyetlen és utánozhatatlan Manyuszként ismer - ma töltötte be a 18. életévét. Legalábbis, ami vitalitását, energiáját, olthatatlan tudászomját és nem utolsósorban külső megjelenését illeti. Lelkes kis baráti társaságom lehet a megmondója, hogy Manyusznál befogadóbb, kedvesebb, vendégszeretőbb, kiváncsibb (jó értelemben), türelmesebb, segítőkészebb, lehengerlőbb jiddise máme nem létezik a földgolyóbison a tudomány mai állása szerint. Ebből logikusan levezethető az is, hogy nálam és testvéreimnél szerencsésebb lurkók sem létezhetnek.

Ezúton is szeretnék Neki - tehát a Manyusznak - elképzelhetetlenül és felülmúlhatatlanul boldog születésnapot kívánni, ezenfelül pedig még minden jót, amit csak az emberi pozitív képzelőerő be tud fogadni .

ÉLJEN A MANYUSZ SOKÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ'!!!!!!!!!!

56/10/23

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy október 23.-a lévén néhány ünnepélyes szót szóljak lelkes olvasótáboromhoz. Teszem ezt azért, mert nincs más téma a tarsolyomban, valamint egy picit azért is, mert csak. Svédországi kiküldetésem alatt arra lettem figyelmes, hogy életemben először tekintem magam magyarnak. Mivel ez az ünnep pusztán csak a történelmi muszájtudniróla végett volt fontos számomra eleddig, elgondolkoztam, vajon megváltoztak-e az érzelmeim ezzel kapcsolatban. Nem változtak meg. Valahányszor olyan helyzetbe keveredtem, hogy beszélgetni kellett az "56-os eseményekről", mindig arról igyekeztem meggyőzni vitapartnereimet, miért felesleges az ilyesmi. Számomra kb. ugyanannyira közeli dolog ez mint a Dózsa György féle parasztfelkelés, a Rákóczi szabadságharc vagy éppen március 15. Csupa értelmetlen halál. Elhiszem, hogy kurvára szeretjük a hősöket, meg az eufemizmus is tök jó, de vajon tényleg muszáj a lyukas zászlóra eszmei értelemben kiverni?

Svédország más hely. Itt 300 éve nem volt háború, nem is valószínű, hogy lesz, hacsak meg nem támadják őket. Lázadni sem nagyon szeretnek, sztrájkolni meg nincs értelme, mert hideg van. Bár keveset tudok azért persze a svédekről, meg nem is nagyon hiszem, hogy lehet általánosságban fergeteges igazságokat megfogalmazni, mégis megteszem. A svéd nem mereng, mint a magyar. A svéd nem panaszkodik, mint a magyar. Annyit legalábbis. Svédország és Magyarország is vezeti ugyan az egy évben elkövetett öngyilkosságok nemzetközi listáját, de a svédek csendben ölik meg magukat és nem azért, hogy sajnálják őket. Eddig úgy hittem a "nemzet mentalitás" pusztán mítosz... nem az. Nem véletlen, hogy a svéd himnuszban például nincs benne az, hogy "balsors, akit régen tép....". Bilincs, lánc, fogság, szenvedés... tudom én ám, hogy ez persze azon is múlik, mennyire vagyunk szerencsések geopolitikailag.... mi például soha nem leszünk egy hatalmas félsziget szinte teljesen elzárt lakói szufficites gazdasággal... dehátmostkinemszarjale!

Szóval, 56 szép, meg jó, meg a lyukas zászló is királyul néz ki, csak kár, hogy huligán ünnep. Próbálom nyomon követni innen is az eseményeket, de amennyire az index tudósításokból kivettem, tavalyhoz képest minden tök uncsi. Legalább egy tankot elköthettek volna, vagyvmi... Talán, ha lelőnék a Gyurcsányt... vagy legalább a Mandur Lászlót. Elég volt!!! Túl sok a zöldség. Most tényleg postoljam ezt a szart?! najó...

mikvannak

Na, akkor események. Volt vendégprofesszorunk, ezúttal magyar. Sinai Turan, leánykori nevén Turán Tamás. Vicces fickó. Egy vallásos fószer, aki a Talmud rejtelmeibe kívánt bevezetni minket, több-kevesebb sikerrel. Bár elsőre úgy véltem, sokkal egyszerűbb az ő angolját megérteni, mint bárki másét, aki nem magyar akcentussal beszél, végül rájöttem, annyira unalmasan ad elő, hogy megalszik a tej a szájában. A nap végére mindenki, aki végighallgatja, a hisztérikus roham határán táncol. De ettől függetlenül én örültem , hogy jött. Egyrészt: volt alkalmam végre olyan nyelven beszélni, amin tudok normálisan beszélni. Nem, minden vicc nélkül mondom, elkezdtem megszeretni csodálatos kis anyanyelvünket. Annyira kifinomult és fantasztikus. Rém mókás volt például Turán professzor urat körbevezetni Stockholmban. Bár igen művelt és intelligens ember, valamelyest azért szórakozottnak tűnhet egy laikus ember számára, mivel furán viselkedik. Életében először járt Stockholmban. Első nap rögtön megpillantotta a kiírást a zsidó iskola előtt, hogy "Parkering förbjuden". Már első találkozásunk alkalmával elmondta nekem, hogy milyen fura ez, hogy a zsidóknak külön parkolót tartanak fenn, ezt vajon hogyan ellenőrzik !!!??? svédül a förbjuden azt jelenti, tilos (verboten!!). nem pedig azt, hogy "für die Juden" .... muris .... majd azt a kérdést szögezte nekem, hogy "ezek a svédek mifélék?". Nos, az ilyen típusú kérdésekre ugye elég nehéz választ adni. Mondhatnám, hogy szárnyasfélék, gázfélék, vagy rákfélék.... de inkább azt mondtam, hogy nem olyan könnyű ilyen profán módon általánosítani. Ez volt a professzor.
Átköltöztem. Egyik apartmanból a másikba. Most új szobám van. De tulajdonképpen pontosan ugynolyan mint az előző. sikerült hajszál ugyanolyanra berendezni, eltekintve egy plussz lámpától meg egy tükörtől, amik az előző szobámban nem voltak. Mindenkinek ez volt az első megjegyzése, aki az új szobámba jött: hmmm, it's exactly the same... Jobban érzem magam. Lior sokkal kiegyensúlyozottabb egyéniség. És ráadásul hébrül is tud, én meg szeretnék megtanulni. Más kérdés, hogy elég borzalmas tanár, mert hadar és rohadtul nem lehet érteni, mit beszél, még azokat a szavakat sem, amiket ismerek. De sebaj.
Mi van még... Ja! Jön ide a Simon Zsuzsi a napokban.... meg a Holler Livi november 7-én. Livi nálam fog lakni pár napot, mert az ingyen az sokkal olcsóbb annál, mint ami pénzbe kerül. Jön Svédországba még az Anci is a jövő héten, remélem, lesz alkalmam végre Linkopingbe menni a hétvégén, ugyanis ott lakik a család egyik fele. Remélem, hívtok majd, mert nekem nincs pénz a telefonomon :) és jön majd november végén a liptay. Bárki, aki jönni szeretne, nálam lakhat...előre mondom. Elég jó ajánlat.....
Más.....más nincs. Shalom!

kalamajka

Elhatároztam, hogy ezentúl használok nagybetűket. Mostantól. Nos, vannak itten események, ami a szobákat illeti. Történt ugyanis egyik nap, hogy Frida - aki ugye itt a diákok mámeléje - félrehívott és megkérdezte tőlem, hogy mit szólnék ahhoz, ha szobát kéne cserélnem. A helyzet nem egyszerű, meg sokszereplős, de azért megpróbálom felvázolni. Három apartman érintett az egész ügyben: a mienk, a mellettünk lévő, amelyikben lior és a lenygel kis luvnya (Estera) lakik, valamint az egy szinttel lejebb lévő, amelyet a szeretethiányos román lány (Alina) és a bolgár-izraeli Yulina lakják. Nos, ez most meg fog változni. Kezdődött ott az egész, hogy Lior és Estera lefeküdtek egymással. Aztán - ahogy az ilyen dolgok természetéből általában következik - megutálták egymást.
Ami nem is csoda, főleg akkor, ha Estera természetéből indulunk ki. Ő ugyanis egy folyvást panaszkodó, baszott idegesítő, mindenlében kanál kis hárpia. És ez a teljes mértékben elfogulatlan véleményem róla. Nos, Frida, amikor tudomást szerzett a köztük lévő feszültésgről, a tettek mezejére kívánt lépni. Az első variáció szerint nekem kellett volna cserélnem Esterával, így Estera az én mostani lakótársam, Michal idegeire mehetett volna. Michal természetesen volt annyira intelligens, hogy ezt megakadályozza. Jaj, most annyira hosszú és borzalmasan unalmas lenne végigmenni az összes variáción, amik itt az utóbbi napokban felmerültek, hogy ezt most nm teszem meg, mindannyiunk örömére. A lényeg annyi, hogy senki nem akart nagyon Esterával egy lakásba költözni, végül Alina, a szeretethiányos román - aki ajándékokat vesz mindenkinek, hogy figyelmet és szeretetet vásároljon magának - igencsak rá jellemző módon feláldozta magát. Nade Yulina meg ugye nem akart Liorral lakni, csakhogy megkönnyítse még ezt az amúgy nem eléggé faramuci szituációt.... úgyhogy most végül ilyen háromszöges mozgás lesz: én költözöm Estera szobájába, Estera megy Yulina szobájába, Yulina meg az enyémbe..... jaj, de unalmas volt ezt elmesélni.... mindent egybevetve azért én örülök ennek a cserének. Nem mintha bármi gondom lett volna Michallal - eltekintve talán attól, amikor 6 részeg lengyel ordibált az előszobában - , de Lior barátommal sokkal inkább egy húron pendülünk, hogy ilyen szépen fejezzem ki magam. És az ablakom sem a betonra, hanem a zöldre néz majd....most befejezem

riga lett

folytatom, tehát... voltam rigában. vagyis voltunk, mert tina a bosnyák lány, meg lior az izraeli is ott voltak. mindez egy hajókirándulás keretei között zajlott le. nos, ez a fajta hajókirándulás - amelyen mi is részt vettünk - arról nevezetes északon, hogy mindenki makonya részegre issza magát alatta. be kell vallanom, mi is megpróbáltuk. azt hiszem, valamennyire sikerült. bár az orosz utasokhoz képest nyilvánvalóan szánalmas kisiparosok voltunk. vagykisgazdák. vagymi. na, de a lényeg, hogy mi is a lényeg. ja igen, a hajótúra! elég szép, meg kell mondjam. a kabin megfelelő, a kínálat pompázatos, a legénység goromba, a szórakoztatás csodálatos. összesen két éjszakát töltöttünk ugye a hajón, ez annyit jelent, hogy két fantasztikus összetett szuperprodukció részesei lehettünk. volt táncprodukció, artista bemutató, mindezek egy nagyon közepesen közepes zenekar zenei aláfestése mellett, valamint ami a legfantasztikusabb volt, a vendégek részvételét biztosító játékok. ezek mind igen ostoba játékok, de egy-két jäger után egetrengetően mulatságosak. van például a lottó, ez még a klasszikus kategóriába tartozik. aztán van a dal kvíz, ez abból áll, hogy a zenekar játszik dalokat, és az entertainment officer pedig mindig feltesz előtte egy kérdést. demonstrálom:
- what colour? - hangzik el a kérdés.
A zenekar elkezdi játszani a yellow submarine című számot szöveg nélkül. Ezalatt a közönség szépen beírja a kiosztott kis színes lapocskákon a megfelelő rublikába, hogy "yelloooow"! A verseny győztese egy üveg pezsgőben és egy nyilvános megaláztatásban részesül.
ez a dal kvíz. végül pedig, ami a kedvencem volt, a "ki a legerősebb nő a hajón?" című játék. néhányan a közönség soraiból kiválasztásra kerültek. minden hölgy utas, aki ott ült, kapott egy kis borítékot, egyeseknek üres boríték, másoknak meg labda jutott. akinek labda jutott, az vehetett részt a játékban. a szórakoztatásért felelős tiszt láthatólag élvezettel végezte a munkáját, minden egyes mondatát elmondta lettül, svédül és angolul. széles mosollyal volt képes végigkonferálni az estét és sürgött-forgott folyamatosan a vendégek körül is. az angoljával azonban akadtak nehézségek. például, amikor felhívta a színpadra a kiválasztott hölgyeket, azt mondta: "all the women with balls please come to stage...". hmmm... láthatólag csak mi hárman röhögtünk hangosan ezen a kis malőrön. de mindegyis. a hajó legerősebb nője úgy nyerheti el ezt a címet, ha legyőz mindenkit a rúdhúzó játékban. a rúdhúzó játékban két hölgy egymásnak háttal áll. egy rudat markolva a lábuk között próbálják egymást elhúzni a szórakoztatásért felelős tiszt által kijelölt vonalig. senki nem halt meg, szerencsére.
de eddig még nem is beszéltem rigáról. hiszen ezzel a céllal indultunk útnak.... hogy 28 óra utazás mellett 6 órányi időt rigában eltöltsünk. de megérte. bár valóban csak villámlátogatás volt, de riga szép kis város. elég kis város. összesen 760 ezren lakják. a lakosság több mint fele orosz, a maradékban esetleg találni néhány lettet is. rigában rengeteg park van. és persze az óváros is szép, ami az unesco világörökség része, állítólag. nem mondom, hogy nem lenne még mit megnézni rigában, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez a 6 óra volt minden idő, amennyit életem során lettországban voltam. leginkább a periféria szó adhat értelmet ennek. periféria minden értelemben. történt még valami érdekes? nem. pá!

wallenberg, trambulin, almáspite

most rengeteg időm van. túl sok. éppen ezért bár elvileg sok időm van blogot írni, gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy semmi érdekes nem történik, amiről be lehetne számolni. azért megpróbálom....
tengernyi időnkkel nem tudván mit kezdeni úgy határoztunk a bosnyákokkal, hogy útnak eredünk. lidingö tájain gázoltunk annak reményében, hátha valami igazán érdekfeszitőre bukkanunk. pár napja jutott el hozzám például az információ, hogy raul wallenberg lidingöben született. gondoltam, biztos van egy emlékmű.... nincs. vagy ha van, nem lehet ráismerni, ugyanis találtunk egy szoborféleséget, de nem tudtuk eldönteni, pontosan mit is ábrázol. lehet, hogy wallenberg volt? szerintem inkább egy gyomronszúrt fóka, de az is lehet, hogy valami általam nem érthető rejtett szimbolika volt a műalkotás hátterében. egyébként körülbelül ugyanez a helyzet a stockholm bevárosában található, elvileg wallenberg emlékműnek kikiáltott kőből faragott kis szarkupacokkal. ha nincs ott a tábla, hogy ez emlékmű, már biztosan panaszkodtak volna a svéd lakosok, hogy a takarító szolgálat nem végzi a munkáját rendesen. na, de visszatérve lidingöbeli kalandjaimhoz: kis sétálgatás után rájöttünk, hogy lidingö tele van gumiasztalokkal, amolyan ugrálásra tervezett fajtákkal. nagyon mókás, nem értem, miért, de minden 300 méter után találtunk egyet. miután hányásig ugráltunk minden trambulint, inkább hazamentünk almás pitét készíteni. a baj csak az volt, hogy mindenki egyedül akarta csinálni az almáspitét, hogy felvágjon a többiek előtt, hogy mennyire finomat tud. én is így voltam ezzel, ugyanis az Anci által tanított almás pite már szinte a véremben van (és persze, hogy a legjobb!!!), naná, hogy én is ki akarok bontakozni. azonban végül nem volt elég alapanyag ahhoz, hogy én is legyártsam a sajátomat, pedig biztos kenterbe verte volna a másik két szánalmas kis próbálkozást. namajd legközelebb jól megmutatom, hogyan is eszik felénk az ilyesmit. holnap szerencsére már újra van mit csinálni, de megint csak szerdáig. súlyos nihilista kétségbeesésünkben liorral egy észtországi kirándulást tervezünk.... hátha ott megleljük raul wallenberget.....

ájvántúrájd...

biciklizni jó dolog. jó dolog és fárasztó dolog. főleg akkor fárasztó, ha 8 órát folyamatosan biciklizel. én ezt tettem negyedmagammal vasárnap. mi, elvetemültek úgy gondoltuk, jó ötlet kerékpárral nekivágni az útnak vuxholmen felé. vuxholmen egy szép kis sziget stockholmhoz közel. állitólag, ugyanis odáig nem jutottunk el. ennek több oka is volt. egyrészt vuxholmen messzebb van mint gondoltuk. másrészt az sem segitett túl sokat, hogy eltévedtünk. végül harmadrészt rina biciklije, gordon felmondta a szolgálatot, pontosan olyan módon, ahogy azt én az út elején prognosztizáltam. az első kereke ugyanis elég érdekes kondicióban volt - mondhatni defektveszélyes állapotban - , de felelősségteljes emberekhez méltatlan módon ennek a jelentéktelen kis apróságnak végülis nem tulajdonitottunk túlzott jelentőséget. be is következett a baj. összességében személyi sérülés azonban nem történt, leszámitva a térdemet, ami fáj a sok tekeréstől. de akkor valahogy terminátornak éreztem magam, nem számitott semmi. az utolsó egy órát kivéve. ekkor ugyanis egyedül tekertem már haza, mivel rina vonatra szállt, a másik két csapattárs pedig a városközpont felé vette az irányt. egyikük pawel, lengyel származású vallásos zsidó. pawelról annyit kell tudni, hogy biciklivel jött svédországba. igen, lengyelországból. én sem értem. azt mondta csak napi 100 km-t tett meg, 6 nap alatt sitty-sutty itt volt .... de azt hiszem , ő már félig izeltlábú. neki nem volt akkora kaland ez az egész, érthető módon. én mindenesetre élveztem, mondom, azt az utolsó egy órát leszámitva, amit végigkáromkodtam hangosan és természetesen magyarul. de valahogy segitett. kezdem megszeretni ezt a bringát, amit az eszter hagyományozott rám. göran a neve, elég idős szegény, de azt hiszem birja a strapát. holnap is ő repit be majd a városba. na pá....

feedback

egy hónap távlatából, gondoltam, megéri egy visszatekintés, mi is az, ami mégsem úgy van, ahogy azt ideérkezésemkor láttam. találkozta m például nem egy svéddel, aki nem beszélt angolul. nem eggyel. összesen 6-tal. de azt itt hozzá kell tennem, hogy nem nagyon adódik olyan szituáció, hogy 2 percnél többet beszélj egy svéddel. egyrészt azért, mert a svédek bár nagyon kedvesek, de csak akkor, ha kérdezel valamit, e gyébként elvannak magukban. 90 százalékuknak kis ipod-ja ott pihen a fülkagylójukban és nem szólnak egy szót sem, az utcákon siri csend, az éjszakát kivéve. másrészt az elmúlt egy hónap tapasztalata alapján elmondhatom, hogy az időnk nagy részét minden valószinűség szerint a paideiában fogjuk eltölteni. ami azért annyira nem izgalmas dolog. nagyon igyekeznek e zt az egészet vérkomolyan venni. de ezt mondjuk a lányi eszter előre megmondta....sebaj. igyekszem a jó oldalát nézni. mi is a jó oldala? hátperszehogya pééénz!!! és rá kellett jönnöm, hogy ez az ösztöndij egész szép kis summa.
aztán... a társaság is kicsit átszineződött a szememben. van az orosz őrült tinédzser szekció. ez három lányt jelent, akik nálam 3-4 évvel fiatalabbak és simán az ember agyára tudnak menni. például azzal, hogy oroszul beszélnek folyamatosan. sokszor még hozzám is, mert azt hiszik az vicces. de leginkább az anna (vagyis: ánjá) hajlamos erre, ő a legzakkantabb az összes közül. egyszer talán vicces, másodjára már szájba verném legszivesebben. nem azért, mert erőszakos ember vagyok, hanem mert megérdemelné. én sem pofázok neki magyarul, pedig azt még sokkal viccesebbnek is tartják itt. és akkor várja , hogy mosolyogjak visszajelzésként hogy ő mennyire kedves-cuki-aranyos. egyszer v isszaszóltam magyarul, erre mi zajlik le az orosz fejében?? megsértődött, hogy biztos valami csúnyát mondtam... annyira jó volt, mert két napig nem szólt hozzám. de persze tudtam, hogy nem birja sokáig sajnos. folyton basztatja az embereket, azért mert unatkozik és úgy gondolja, szuperjópofa egyéniség. kijárna neki egy verés.
lior, az izraeli srác, akivel berlinben is voltam igazán kivá ló ember. elkövette élete legnagyobb hibáját itt. összejött az egyik lengyel némberrel, de csak egy éjszakára. és együtt lakik vele. most persze a kis lengyel tüzet okádik rá. ő mondjuk leszarja, csak hosszútávon nehéz együttlakni valakivel, aki minden nap igyekszik kis apróságokban keresztbetenni neked.
kis szobatársam is fársztó tud lenni. például szereti hatszor megkérdezni, hogy nem zavar-e a zene. "de biztos? de ha zavar, akkor csak szólj és kikapcsolom, nem probléma. mert én is tudom, milyen az, amikor zavar valami és nem tudod, ho gy szólj-e vagy sem. szóval, csak szólj nyugodtan és lehalkitom. vagy ki is kapcsolhatom akár. szóval, akkor biztosan nem zavar?" ....áááá!!! de alapvetően azért nincs gond vele, rendes lengyel szociológus.
valahogy itt rengeteg szeretethiányos ember gyűlt össze, azt hiszem. ott van például alina, a román lány. nos, ő mindenkinek folyamatosan udvarol. a lányoknak, hogy milyen gyönyörűek, a fiúknak, hogy milyen kiváló emberek. és folyamatosan fotók at készit mindenkiről. kedvenc szavajárása a "what a wonderful person". kicsit sok. de még elmegy azért, ő legalább nem jön be a szobádba mint az anna és kezd megállás nélkül valami teljesen érdektelen dolgoról beszélni. és nem akar minden pillanatban vicces lenni.
rina, a török lány is amolyan szerethiányban szenvedő fajta. "did you miss me?". jaj, de miért kellett volna, hogy hiányozzon egy félig idegen ember, akit előző nap láttál utoljára. namindegy.... a két bosnyák szomszédom két remek ember, rájuk semmi rosszat nem tudok mondani. jót meg minek!
mindent egybevéve elég hamar eltelt egy hónap, ami azt jelenti, unalomra nincs ok. kivéve most, mert éppen blogot vagyok kénytelen irni....be is fejezem .

überalles

jópofa dolog visszamenni egy olyan városba, ahol 7 éve jártál utoljára. főleg, ha ez a város berlin. itt folyamatosan épitkeznek és a folyamatosan ezesetben azt jelenti, hogy megállás nélkül. nem igazán ismertem rá a terekre, ahol hét évvel ezelőtt minden nap átvonultam. valahogy minden még a korábbinál is nagyobbnak és németebbnek tűnt. jó volt viszontlátni moritz barátomat, aki igen szivélyesen fogadott, nála laktunk. kreuzbergben bérel lakást a barátnőjével és egy macskával. nos, kreuzbergről annyit kell tudni, hogy több török lakik ott mint német. sokkal több. isztambul után berlin a második legnagyobb török város... minden vicc nélkül. és szaporodnak is. egyszóval kreuzbergben a lakosság kb. 80 százaléka török. moritzon kivül. de a barátnője neki is török. nem adok többet két-három generációnál és berlinabad lesz a város neve. vagy egyszerűen egy független állam dönerland néven. nekem mondjuk bejött az egész. makogtam németül is, asszem pár nap alatt egészen belejöttem, de inkább kérdezzétek a németeket erről. vagy ne. moritz egyébként amatőr szinten dj is, DJ Mo'Beatz . nemcsak frappáns, hanem egyben roppant szellemes művésznév. voltunk az egyik fellépésén is. jó kis buli volt, meg kell hagyni, csak kár , hogy reggel 7-ig tartott, mert a házigazdát ugye meg kellett várni. de nem is volt baj. csak valahogy mindig is utáltam reggel lefeküdni aludni. aztán. mi történt még. ja! találkoztam régi vendéglátóimmal is, nagyon kedvesek voltak. megetettek, beszélgettünk, németül beszélgettünk. direkt elmondtam sokszor, hogy milyen kár, hogy igy töröm a németet, de persze csak azért mondtam, hogy megdicsérjenek, milyen jól beszélek. most meg inkább megyek lefeküdni, ugyanis holnap bicikivel szándékozom begurulni az iskolába pénzmegtakaritás végett. remélem, túlélem. na csüssz

egy kis blaszfémia

mivel a holnapi nap folyamán berlinbe utazom és egészen hétfőig ott leszek, megpróbálok irni valami érdekesről, mert berlinben nem valószinű, hogy gyarapitani fogom a bejegyzések számát.
az utóbbi napok vendégprofesszora avigdor shinan nevű bácsi volt. avigdor szintén egy kedves bácsi, rettenetesen pösze. ott kezdte - jó zsidóhoz méltóan -, hogy porig alázta knohl professzort, aki az előző hét vendégprofja volt. elvileg a midrash volt az előadásainak központi témája. a gyakorlatban azonban kiderült, hogy ez egy olyan fogalom, ami önmagában nem tud téma lenni, legfeljebb részei, ugyanis ezeregyszáznyolcvancsilliárd fajta midrash van. kezdjük talán ott, hogy definiáljuk... nos, kiderült, hogy ezzel butaság megpróbálkozni. kb olyan a midrash mint a rusnya nő: definiálni nem lehet, de ha látod, felismered. a midrash minden, amit zsidó rabbi bácsik irtak kommentálásként a bibliához, talmudhoz, meg az ezekből a kanonizációs eljárás során kimaradt szövegekhez. illetve a kommentálások kommentálásai, meg annak kommentálásai, azok összehasonlitása, majd pedig az összehasonlitás kommentálása. igy első hallásra érdekesen hangzik. egyet azonban megtanultam: a midrash lényege, hogy semmit nem dobunk ki, mindenkinek a véleménye, hozzáfűzése ott van, arra reflektálnak, vagyis csak hozzáadni szabad,elvenni nem. ennek okán a sok szemét is bennmarad. példának okáért igazi midrashi kérdésként felvetődik, hogy amikor az Örökkévaló teremté az világmindenséget, belé pedig ádámot az édenkertbe, először állatokat teremte néki és ahogyan az teremtésnek könyvében le van irva ".... az embernek hozzá illő segitőtársa nem vala...", ezután teremtődik éva, ERGO: ádám, mint első ember igenis szexuális kapcsolatot létesitett minden állattal, csak mivel nem tetszett neki az egész, inkább megteremtette az ÚR a nőszemélyt, hogy a baszás kellemesebb legyen. pardon. persze ne legyünk ennyire rosszmájúak, van sok más dologról is szó, de aki mindezen szövegek áttanulmányozására szenteli az életét, más - picivel értelmesebb, életközelibb, emberbarátibb, esetleg életszerűbb - dolgokra biztosan nem marad ideje. elnézést a vallásos blogolvasó közönségtől, nem akarok én bántani senkit. csak nem világos, hogy pontosan hova vezet olyan rabbik tanitásait követni a mindennapi életben, akik kétezer évvel ezelőtt éltek, hangyányit talán más körülmények között. akadémiai szinten valóban érdekes tanulmányozni, de vajon valóban megéri szent irásként kezelni olyasvalakinek a munkáját, akinek elmeállapotáról semmiféle információnk nincs? és itt a chalacha misnában lefektetett szabályaira gondolok elsősorban, amik 300 év termékei ugyan, de ez a 200-tól 500-ig terjedő időszak, krisztus születése után.... tehát olyan korban, amikor megköveztek, ha kimondtad, hogy jehova...
szóóval, bár tényleg tök izgi, hogy ábrahám vajon valóban megdugta-e hágárt, vagy az egészet csak a szemét kurva találta ki, de érdemes emiatt bezárkózni, hacsak nem ennek a tanitásából élsz meg? de most a gonosz homo secularis szól belőlem. ellhallgatok. és szűz mária sosem fosott! á nem!

uppsala

egy hirtelen ötlettől vezérelve ellátogattunk uppsala városába, amely stockholmtól kicsit északabbra fekszik. ötösfogatban indultunk útnak, ezúttal - hálistennek - nem az én parancsnokságom alatt. isac ott élt 4 évig, szóval kézenfekvő megodlásként ő volt a túravezető. hát, az utazás sem az a pénztárcabarát elfoglaltság svédországban, mint ahogy semmi sem az. 122 korona csak a vonatjegy oda-vissza, mondjuk illik hozzátenni, hogy ez nem a lerohadt, büdös, hányingerkeltő, kiszámithatatlan és gennyes máv. nem irom le, milyen a svéd vonat, úgyis sejtitek már... uppsala egy helyes kis egyetemi városka, az ittlakók 70 százaléka diák és mindenkinek van biciklije. elég jó kis környezet ez a diákoknak, szóval, rohadjanak meg! vannak itt nevezetességek is, példának okáért az uppsalai dóm, katedrális, nagytemplom.... nem tudom, mi a politikailag korrekt megnevezés, ugyanis svédországban mindenki protestáns, bár ez nem igen látszik például a templomokon. mindez persze azért van, mert régen minden svéd katolikus volt, csakhogy amikor anno gustav vasa - mára már félistenné avanzsált király - visszafoglalta svédországot a dánoktól német segitséggel, ki kellett fizetni a németeket... ez pedig sok pénzt jelentett, ezért gustav vasa szépen kipakolta a katolikus egyház kasszáját, ami rómának járt volna és ünnepélyesen luther márton nyomdokaiba lépett. azóta hős.
van neki egy szép siremléke is az uppsalai dómban/katedrálisban/nagytemplomban, jó keresztényhez méltóan mindkét felesége mellette fekszik. egyébként ez a templom is többfunkciós, ugyanis nemcsak templom, hanem tömegsir is egyben. régen ugyanis , aki gazdag volt, azt a templom belsejébe temették....MIVAN??!!! miután túllendültünk ezen a kis problémán, további siremlékeket néztünk meg. egy idő után, amikor kezdett nyomasztóvá válni a túra, inkább körbenéztünk az élők között.
ha uppsalában akarsz mulatni, jobban teszed, ha regisztrált diák vagy vmelyik egyetemen, ugyanis azoknak minden feleannyiba kerül. elég jópofa ez az egész, mert egy pillanatig sem észleled, hogy valamiféle oktatási intézményben vagy. sokkal inkább hasonlit az egész egy kedves kis szanatóriumhoz. miután körbesétáltuk pár órácska alatt az egész létesitmény negyedét, úgy határoztunk, ellátogatunk gamla uppsalába, vagyis ó uppsalába, mert olyan is van. első ránézésre kedves kis dombok, múzeum, meg templom, aztán kiderült, hogy ez is tömegsir. de azért a halottakat leszámitva nekem bejött az egész városka. még visszatérek.....

sohavégetnemérőrémtündérmese

bár stockholm ránézésre egy igen jól megkomponált város, rendszerezett, átlátható, meg miegymás, de sikerül azért eltévedni itt is. nem. helyesbitek. eltévedni nem lehet, mert olyan nincs, hogy elvesztél teljesen. de olyan van, hogy eltéveszted a szigetet. ugyanis stockholm 14 szigetre épült. najó,hagyjuk ezt az általános egyes szám második személyt. ÉN sikeresen más szigetre tévedtem, sőt, 6 másik kispajtást is magammal vittem az ismeretlenbe. lukas, a cseh persze tudta, hogy abszolút rossz helyen vagyunk, sőt mondta is, de valahogy nem képviselte elég karizmatikusan igazát, én meg nem tulajdonitottam jelentőséget neki.... azzal az eredeti céllal indultunk útnak, hogy a skansen nevezetű csodás kis szigetre menjünk, ahol egy hatalmas szabadtéri múzeumszerűség van, elvileg a történelmi stockholm modelljének formájára épitve. szóval, skansen helyett körbesétáltuk a skeppsholmen nevű szigetecskét. jó kis séta volt. "most már legalább tudják, nem szabad bizni bennem ilyen kérdésekben" - gondoltam magamban. pár nappal később azért elmentünk a skansenbe és ismét az én vezetésemmel. ezúttal - sajnos - elértük célünkat. skansen egy többfunkciós pénznyelő egység. fizetsz természetesen a belépőért (80 korona), aztán vannak a dolgok a skansenben ..... nem tudom körülirni, inkább felsorolom, mi van itt: állatkert, vadaspark, vidámpark, cirkusz, múzeum, a történelmi város reprodukciója fura ruhákba öltözött svédekkel, éttermek gyűjtőhelye, kilátótorony, piac, erdő, souvenir shop komplexum, a budai várból a sikló, közösségi ház, a versailles-i kastély (vagy vmi hasonló), játszótér, homokozó, versmondó verseny, táncház, dugattyúsmotor. kicsit még annál is nyomasztóbb érzés volt, mint amikor először betettem a lábam a westendbe. ez egy teljes embert, napot és egy havi keresetet igénylő program, amire sem lelkileg, sem testileg, anyagilag meg pláne nem voltunk felkészülve. a lengyeleknek sirt a szájuk, de olgával, az ukrán csajjal kemény tempót diktátltunk, annak okán, hogy mindent kihasználjunk, amire a 80 korona feljogosit. másfél óra után beláttuk, ez egy elhibázott koncepció, a testi épségünk sokkal fontosabb. inkább visszajövünk majd jövő nyáron.....vagy soha....visszatekintve azért jó kis hely, szóval ambivalens érzések kavarognak bennem. kiváncsi lennék még más dolgokra, amik zárva voltak pl, de azért örülök, hogy a közeljövőben nem kell visszamenni.

undorító, büdös, visszamaradott, csökött, fogyatékos, rothadó, gány, fos

csak a gusztáv kedvéért... van itt egy nagyon undorító, büdös, visszamaradott, csökött, fogyatékos, rothadó, gány, fos valami.... vagyis inkább valaki, bár, erről megoszlanak a vélemények. dan, a román. nos dan valamiféle születési rendellenesség folytán elég nehézkesen közlekedik. azt hiszem a lábával vagy a gerincével lehet vmi, mindenesetre leginkább a falhoz támaszkodva megy, de még igy is minden pillanatban félek, hogy pofára esik. de ezzel még ugye semmi gond nem lenne. csakhogy dan nem fürdik. egyáltalán. sőt, ruhát sem nagyon vált. ebből kifolyólag irtózatos bűzt áraszt magából. amolyan leirhatatlan fajtát. lukas , a cseh kozmopolita saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen vele egy apartmannban élni. lukas elmondása szerint, nemcsak nem fürdik, de lefekvéshez sem cserél ruhát és nem is szellőztet. mindezen szokásai miatt két nap alatt elérte, hogy lukas elmeneküljön. lukas nem mondta dannak, miért, ezért dan, a román irt neki egy levelet. ebben a levélben lukast egy antiszemita (úgy, ahogy mondom), arrogáns, nemtörődöm embernek titulálta, aki csillapithatatlan gyűlöletet táplál a mozgáskorlátozott emberek iránt. ami igazán vicces, ugyanis lukas unokaöccsének például nincs lába és együtt élt vele 5 évig (mégis meg tudott fürdeni minden nap). dan az a fajta ember, aki fizikai visszamaradottságát arra használja, hogy mások igazán rosszul érezzék magukat a környezetében. talán ezért nem fürdik. mindemellett lehet, hogy rendes ember, de lassan félünk, hogy fertőzéseket terjeszt majd. frida, aki elvileg minden ilyenhez hasonló problémáért felel, nem nagyon tudja , mit tegyen. ki nem rúghat valakit azért, mert büdös, sem azért, mert román. de elég aggasztó, amikor például egy két és fél órás előadás után a danból kiáramló penetráns csatornaszag beteriti az egész termet. egyelőre egy ablaknyitással megoldjuk, de mi lesz télen??? talán kölnivel kéne befújni..... asszem, mára elég....

paideia - bibliaelemző szakkör

megigértem, hogy igyekszem körülirni, tulajdonképpen mi is az értelme annak, hogy itt vagyok. most megpróbálom. nos, ha a dolog használhatósági oldalát nézném, kétségbeejtő választ kapnék: ugyanis gyakorlati haszna ennek nem valószinű hogy lesz. talán a héber tanulást kivéve. viszont! a tudásbővitést nem szabad túl gyakorlatias szemszögből felfogni. eddig se tettem ezt, ezért nem lettem például orvos, elektrotechnikus, informatikus vagy gyógyszerész. vagy nem csak ezért ??!! baszomfitty... a paideia sokkal inkább egyfajta mentális maszturbáció, mintsem az életben újrahasznositható tárgyszerűségek elsajátitása. de nem szabad az ilyesmit lebecsülni, mert tulajdonképpen a walesi bárdokat sem azért tanuljuk meg kivülről, mert anélkül nem lehet létezni (....nem is tudom a walesi bárdokat kivülről....). de talán mesélek erről, hogy hogyan is néz ki ez az egész. van egy igazgatónéni, aki kisértetiesen hasonlit a szeszler annára, barbara spectre a neve, és barbara hairspectre gúnynéven fut. hihetetlen frizurája van, egyszerűen érthetetlenül bonyolult, mindig tökéletesen ugyanabban a formában van és nem látszik az illesztés sehol (az első képen jobbról a második néni). elég jó előadó, tartott nekünk már órát, de mindenkit a csodálatosan megkomponált hajkoronájával nyűgözött le, azt hiszem. barbara mellett középen frida schatz, a hat nyelven , de mind a hat nyelvet ugynazzal a lengyel-héber keverék akcentussal beszélő "dean of students" látható. ő elég hiperaktiv, szereti hangoztatni például, hogy ő olyan nekünk itt mint egy jiddise máme. engem nagyon kedvel, szóval nem hiszem, hogy probléma lesz vele. most nem folytatom az itt dolgozó emberek jellemrajzát, általában barátságos, kedves emberek. az elmúlt két hétben volt itt egy izraeli professzor bácsi, aki ortodox, de a progressziv fajtából való (második képen). nos, ő nagyon érdekes előadó. azt kell mondjam, kezdetnek elég biztató volt. ez a 10 hónap egyébként fel van osztva ún. "track week"-ekre és "visiting scholar week"-ekre. vagyis bizonyos heteken mindeféle professzor bácsik meg nénik jönnek előadni, más heteken pedig a saját munkacsoportunkban dolgozunk azon, hogy hogyan is tudjuk felhasználni az itt szerzett tudásokat a különböző területeken. nekem elvileg a haver foglalkozásokban kéne kamatoztatni az összehalászott tudást... egyelőre nem nagyon tudom, ez hogyan valósitható meg, tekintve, hogy a haver foglalkozásokon mindenről szó van a bibliaelemzésen kivül. de majd erőltetjük....úgy gondolom. szóval a bácsi neve israel knohl és ortodox zsidó létére elég bizarr dolgokat mond a tóráról. például azt, hogy különböző tradiciókat követő emberek irták, nem pedig a mennyekből szállt alá vala az mózesnek kezébe. ezért is van tele ellentmondásokkal, amelyeknek részletezésébe igyekezett belemenni ezen idő alatt. faggattuk arról is, hogyan egyezteti össze ezt a fajta szemléletet a vallásos énjével. nos, nem értette , mi lenne a gond, ugyanis ő ezt külön kezeli... "ha a bibiliából meriteném a hitemet , bajban lennék, mert csak összezavarna". nademost nem fejtem ki, mi is professzor knohl ars poeticája, túl hosszú lenne. viszont itt van még a paideiában ez a nemzetköziség, vagyis hogy a diverzitásban találjuk meg az egységet a paideia diákok közt kialakult viták prizmáján keresztül. akármennyire fosul hangzik, ebből a szempontból tényleg érdekes. eltekintve attól, amikor igor lost in translation belekzed egy kérdésbe; "...ööj....ááj....hjev éj öööö kvjeszcsön.....váj jiz.... djö.....öööööö....". annyira kinos, hogy nem merek odanézni, sőt, sokszor "pápápápápápápá", raifaissen módra... namost pedig suss, kuss. alvás.

sábesz...pihenés nélkül

jó kis vasárnap van. szeretem a hétvégét, mert akkor nincs kötelező program, azokat ugye normális ember nem szereti. tegnap volt jó kis buli, ezt most elmesélem. ha buli van, az itt általában anyagi katasztrófát is jelent egyben. kezdődött ott, hogy hivatalosak voltunk mindahányan "a kóser lakásba". persze szigorúan a sábesz kimenetele után, azaz 22:30 volt a legkorábbi lehetséges érkezési időpont. kellett programot találni napközbenre is. sikerült. először is el kellett menni a legközelebbi system boulagetbe annak érdekében, hogy az esti mókára felfegyverkezzunk alkoholból. na, ez a system boulaget érdekes hely. annyira mondjuk nem. csak alkoholt lehet kapni és szigorúan reggel 10-től délután 4-ig. legalábbis a hétvégén. ha éjszaka jön rád az ihatnék és nincs semmi az arzenálban, elvesztél. nem kapsz sehol, legfeljebb a szórakozóhelyeken sört, meg soft piákat, esetleg whiskyt. szóval, a boulagetben hatalmas választék van, ennél csak az árak nagyobbak. kivéve talán a bort, az elfogadható árban van, de ez sajnos ezúttal nem jött szóba, mert kóser lakásba nem kósert bort azt nem, ugye. szóval, vodkát vettünk leginkább, meg a többiek sört és martinit, ami pedig fujj. otthagytam 100 koronát, ez még nem lett volna vészes, de akkor még narancslevet is kellett venni a vodkához, mert a nyamvadt kis gyomrom nem viszi a rövidet rendesen, mint tudjuk. szóval 150-nél járunk. még eddig is ok, de ne felejtsük el, hogy a nap felénél sem járunk még. ezekután ebéd. van itt egy pizzéria kb 300 méterre a kolesztől. ha létezik tökéletes vendéglátóipari egység, akkor ez mindenképpen az. 60 korona egy pizza és akkor jönnek az extrák: kis salátát választhatsz magadnak, amig a pizza készül hoznak kis előételt, azért sem kell külön fizetni és a végén ingyen kávé. és a pizza pedig egy gasztronómiai orgazmus. nadehát ebéd után még ott az a sok idő fél 11-ig, kezdeni kell vele vmit. közben eljutott hozzám a hir, hogy lesz egy klezmer koncert. méghozzá egy homoszexuális zsidókból álló zenekar játszik. kiderült ugyanis, hogy fabian, aki szintén paideia diák, kb 40 éves, beszél 6 nyelven perfektül , na ő például a svéd jewish gay community tagja, ők szervezték ezt. na, gondoltam, ilyesmire el kell menni, aztán hirtelen mindenki kedvett kapott hozzá és jött.
persze, hogy késtünk és csak a koncert második felére értünk oda, de talán nem is baj, mert igy valószinüleg feleannyi pénzt költöttünk el ebben az úgynevezett open air gay bar-ban. elég kellemes hely, a szivárványos zászlócskán és néhány párocskán kivül semmi nem utal arra, hogy ez a hely bármiben más lenne. az árak ugyanolyanok... ittam három sört, 160 korona hopp!!! a koncert meg kurvajó volt. nagyon pörgős klezmert játszottak, jiddis szöveg, stb... isac, a norvégiából szakadt zsidó, aki szintén paideia diák felvilágosit, hogy svédországban a jiddis 3 éve hivatalos nyelv. van kb 20 állampolgár, aki beszéli, de hivatalos nyelv!! érti ezt valaki???
na, amikor vége lett a mulatságnak itt, átsétáltunk szépen kóserékhez születésnapi bulit ünnepelni. kicsit irigy lettem, mert a kóser lakás elég nagy. tágas és ráadásul a városközpontban van. rohadt zsidók!!!! elég jót mulattunk, a végefelé már őrjöngésbe csapott át szinte. utolsó metróval haza, aztán ldidngöbe busszal, aztán picit gyalog.... mire hazaértem, tök józan voltam. főleg, hogy tinát, a bosnyák lányt vagy egy kilométeren keresztül cipeltem a hátamon... akkor, abban a pillanatban jó ötletnek tűnt....

világméretű zsidó összeesküvés

akkor egy kicsit a társaságról, róluk még úgysem esett szó, a bosnyák lány kivételével. szóval, magyarok nincsenek, csak én. aminek nagyon örülök, mert egyrészt nem kell vmi ismeretlen idiótával nemzetiségi alapon jópofizni, másrészt meg nem kell kizökkennem az egyre tökéletesedő angolomból (persze hogy hazugság....). azt hiszem, lengyelből meg ukránból található a legtöbb. van itt egy lengyel párocska, vojtek és márta. vojtek még a tavalyi paideia diákja volt, de itt maradt kicsit , dolgozgat (újságkihordó...hajnai egytől 10-ig...)és a barátnője is kijött. ők nagyon jóarcok, jókedélyű emberkék és nagyon fura a kiejtésük, azt hiszem, olyan lengyeles (az első képen ők láthatók). vojtek eléggé jól informált az itteni dolgokban, tekintve, hogy egy éve itt van már, úgyhogy leginkább az ő ötletei alapján választunk programot magunknak. javarészt. a szobatársam is lengyel, michal (a második képen), elég preciz ember, de a bleyer skálán csak egy 7-es értéket adnék neki. az ukránok mind oroszok itt és a félkezű, semmilyen nyelvet nem beszélő igoron kivül mindegyikük lány. igor szegény tényleg nem beszél angolul rendesen, de németül sem, pedig potsdamban élt négy évet. gonosz módon már két gúnyneve is van: igor out of space, ill. igor lost in translation. a legrosszabb az, amikor kérdezni akar az előadásokon, de nagyon nem megy neki. borzalmasan kinos. a mellettem lévő apartmannban két igazán kiváló ember lakik, mindeketten szarajevóból ill. izraelből, ugyanis kettős állampolgárok. ők a muskátli partnereim, tina és (szintén) igor. szintén igor (harmadik képen lukassal) egyik kedvenc szórakozása, hogy magyar káromkodásokra tanittatja magát velem. de ezeket most nem sorolom fel, tekintettel a bölcsebb blogolvasó generáció(k)ra. A társaság annyira összekovácsolódott, hogy már közellenségét is megtalálta vukan, a horvát agymosott vallásos zsidó személyében. nekem személy szerint semmi bajom vulkánnal (ez az ő gúnyneve),de tényleg eléggé úgy viselkedik, mint a bepattant, szűklátókörű varjak. van 3 diák: rina a török lány, pawel a lengyel és vulkán a horvát zsidó, akik kóser módon étekznek, ezért a paideia külön lakást biztositott nekik, ahol együtt kell lakniuk. szegény rina legnagyobb sajnálatára, ugyanis rina egy normális ember, ráadásul barátságos és nem egy konfliktusa akad a vulkánnal. egyszer például vulkán úr irtózatos haragra gerjedt, mert rina egy törökországból hozott kaját tett az asztalra. vulkán szerint ez az étek nem volt kóser és elkezdett hisztériázni és rabbit akart hivni, hogy most azonnal takaritsák ki az egész konyhát, ki kell káserolni. persze rina tudta, hogy kóser, mivel ő is tartja a kasrut szabályait és nem ez volt az első alkalom, hogy ezt a terméket fogyasztotta. nomindegy is. ilyen történetek százaival van megátkozva szegény rina.
szóval van itt minden, ami egy társaság életéhez szükségeltetik. ma például közös születésnapi party ünneplés lesz méghozzá a kóser lakásban. lukas, a kozmpolita lengyel srác, tina és mégvkinek a születésnapja. volt itt már előszületésnapi party is . Jó szokásként kialakult, hogy az illető ember, akinek születésnapja van, amikor már lefeküdt, egy összeesküvés formájában felébresztjük, irtózatos hangzavart csapva (negyedik fotón épp a felébresztett tina örvend ajándékának). szeritem elég vicces.... na befejezem most....

apartman a gazdagok szigetén

berendeztem végre. elmentem a lakásba, ahol a lányi eszter lakott és elhoztam dolgokat. kb úgy nézhettem ki, mint egy vándorcigány: a hónom alatt egy újságtartóval, amelybe egy párnát is beleerőlettem, kezemben egy szemetessel, benne olvasólámpa és egy fullosan megpakolt hátizsákkal a hátamon, amelyből kedves kis vállfák kandikáltak ki. szeretem azokat a dolgokat, amikért nem kell fizetni... és nem csak be, hanem át is rendeztem (a képek az előtte-utána reklámlogikát követik). tina, a bosnyák lány segitségével. ebben a koleszban van minden. például egy hatalmas szemetes telep, ahonnan kidobott, de tökéletes állapotban lévő hifiket, tv-t vagy éppen vizforraló berendezést lehet elhozni. ha nem működik vmi, annak elvágják a zsinórját, hogy fölöslegesen ne cipeljék szegény csoró emberek haza, hogy aztán anyázhassanak, hogy ménemműködik!!!! mondjuk nem csodálom, ez a lidingő, ahol lakom a gazdagok központja. itt járnak a legritkábban a buszok, mert mindenkinek minimum saab-ja van. egy külön kis sziget ez, közigazgatásilag nem is stockholm része. hidon kell átjönni. a bicikliseknek természetesen saját hidjuk van, az autóshid mellett. apropó! van biciklim is. tulajdonképpen kettő: göran és sandra. szintén eszter jóvoltából. de görant használom, sandrának lyukas az első gumija. és különben is, göranon vannak a haveres matricák. mivanmég mondanivaló.... ja, a mosókonyha. lefoglaltam, lesz csütrötökön 4 órám, amikor csakazenyééém. szarrá mosok majd mindent! vasaló is van, meg száritógép.... tiszta amerika!!! vagymi...

something about stockholm

Muszáj kis betekintést nyújtanom, milyen érzés is megérkezni egy olyan városba, ahol rend van, tisztaság és rendszer. Azt hiszem, a németek a lelkük mélyén mind svédek szeretnének lenni. Talán ezért nem támadták meg Svédországot... tényleg nem értem, hogy csinálják. Kezdjük talán ott, hogy minden ki van táblázva, eltévedni sehogy nem tudsz. Ha mégis, akkor valakit megkérdezel, aki oxfordi angolsággal útbaigazit, te pedig egy paraszt magyar turistának érzed magad, aki még angolul sem tudott megtanulni rendesen. Egyszerűen minden dologról elmondhatjuk itt, hogy modern és esztétikus. Még az emberek is. Rendesen öltözködnek, nem hugyoznak az utcára és látszólag több pénzük van mint nekünk. A metrórendszer valami eszméletlen durva. Ágas-bogas, ami Stockholm minden csücskébe elér, tekereg össze-vissza, mégis pofonegyszerű eligazodni benne. Nekem egy napomba telt, pedig én a Deák térnél is rendszeresen elbaszom, hol kell feljönni. Táblák. Ez a nyitja mindennek. Nyilak, táblák, jelzések... fantasztikus találmány! Egy hete sem vagyok itt, de már szeretnék egy picit svéd lenni... vagy legalább annyira beszélni angolul mint egy svéd. Bicikliutak. Mindenhol, rendszerezve, kitáblázva. Még az is ki van táblázva, hogy a város melyik szegletébe juthatsz el, melyik bicikliúton. ja! és persze éjszakai járatok. nadenemámúgy, mint Budapesten, hogy külön rendszert kell megjegyezned az éjszakai menetrendre, NEEEEM. Ugyanazok a buszok járnak, csak nem 10 percenként, hanem óránként. És persze halálpontosan. A metrónál sem kúr szét az ideg, mint otthon, amikor az van kiirva, hogy hány perce ment el a metró. Itt az van kiirva , mikor jön. És tényleg akkor jön. maximum 5-10 másodperc eltérés a megengedett. Szóval, mindent egybevéve... fasza hely ez!!! Talán itt még a hosszú sötét sem fog zavarni. Egyetlenegy dolog, amit szintén tudtam előre... alkohol, na aaz pofátlanul drága. Ha kapsz egy sört 35 kornáért, az kb olyan, mintha a nagydiófában innál egy fröccsöt. és az is 1000 forint átszámitva. több negativ dolog most nem jut eszembe.... najóéjt!

Ankunft

Nos... épp 1 óra 43 perc van és megérkeztem első tivornyázásomról. pillanatnyilag az internet is működik - bár igaz, csak a konyhában - szóóóóval.....most irok. elég jó hely stockholm, azt kell hogy mondjam. megfelel minden sztereotipiának, amit hallottam róla az érkezésem előtt. valóban mindenki beszél angolul,tényleg nincsenek hajléktalanok és persze hogy mindenki szőke. van itt ez a 3 "S", vagyis "Sex, Suicide, Socialism"... asszem ez is igaz. már most mindeki a télről beszél, de nem is a hideg, hanem a sötét miatt. ez a kis zsidó közösség elég barátságos, igazán nincs okom panaszra. én egy lengyel sráccal lakom együtt, egész jóarc, pedig tényleg lengyel... ráadásul politológus. van itt egyébként sokféle nemzetiség, a magyaron kivül. én nem nagyon tudok különbséget tenni például az ukránok, az oroszok, a horvátok vagy akár a lengyelek közt... a románokat valahogy azonnal felismertem, nemtommiért.... valósznüleg azért, mert rondák és barátságtalanok. egyelőre nem nagyon érzem, hogyan lesz ez a 10 hónap, de a pénz az gyorsan fogy, annyi szent. a napok vészesen rövidülnek,állitólag másfélhónap és összesen 5 és fél órát lesz világos... kevés...na,majd irok még többet is meg jobbat is, de most inkább lefeküdnék.... szivem szerint...