Ígértem bejegyzést az Ígéret Földjéről. Nesztek!
Itt vagyok már 12 napja Izraelben. Elég kellemes hely. Az idő pompás, leginkább a svédországi kora augusztusra emlékeztet. Rájöttem, hogy Izrael sokkal élvezhetőbb ország, ha nem 40 fok van. Az itteniek mondták, hogy jujj, készülni kell meleg cuccokkal, merthogy tél van... perszepersze...
A szoros időbeosztásról már beszéltem, nos, a gyakorlatban minden ugyanúgy halad mint ahogy az a programban le van írva. Két perc tolódás már durvának számít. Kezdem azt érezni, hogy nem is zsidók között vagyok. Elsvédesedett zsidók... Mindent egybevéve azért jó kis csoportunk van. Viszonylag kevesen nyávognak, panaszkodni nincs nagyon mire, mert a seggünket is kitörlik szinte. Van két orosz csaj, akik annyira buták... mint egy pinty. De mivel tényleg egetrengetően ostobák, remekül lehet néha szórakozni rajtuk. Minden túrán vagy 80 képet készítenek egymásról, a legidétlenebb pózokba vágják magukat, hogy szépségüket megörökítsék (a fenti képen ők láthatók) .
Természetesen itt Izraelben is vannak előadások, amiken ott kell poshadni. Szerencsétlenségünkre egy elég színvonaltalan profot kaptunk ki erre a Jeruzsálemi periódusra. De a túravezetőkkel sincs szerencsénk ezen az úton. Volt egy általános kis túravezető csaj, aki tavalyi diák - biztos olcsó munkaerő - és az Óvárosban meg a Maszadán vezetett körbe minket... rémesen unalmas izraeli, közepes angollal és elégtelen humorérzékkel. De őt túl lehetett élni. Nem úgy mint a kedves kollégát, aki a Jadvasemben vezetett körbe minket. Jaj, még beszélni is rossz róla. Mose volt a neve és ilyen james bond szettes stílusban ment az egész, vagyis mindenkinek volt kis fülese, amelyben az ő kellemesen búgó hangját lehetett élvezni. Először is elég iskolás jellegűen adta elő a sztorikat. Mit vársz a Jadvasem múzeumtól; ki tudja, miért tört ki a második világháború; az itteni képek közül válaszd ki azt, amleyik számodra a leginkább szimbolizálja a holokausztot... de ezzel még nem lett volna probléma. A baj az volt, hogy folyamatosan hülyeségeket beszélt, sokszor teljesen téves dolgokat és nemegyszer húzott aktuálpolitikai párhuzamot az eseményekkel. Most nem kívánom felidézni minden hülyeségét, csupán szemezgetek a kedvenceimből: a 2005-ös Gázából való kivonulás például "sokakat" a holokausztra emlékeztetett... ; a magyarországi zsidókat teljesen egészében kipusztították, kivétel nélkül; Németország egy bűnös ország, ahova zsidóknak nem nagyon kéne menni, mert kutyából úgysem lesz szalonna.... kicsit azért fura, hogy a Jadvasem , mint elvileg autentikus dokumentációs központ és múzeum nem rendelkezik valamiféle egységes politikával azt illetően, hogy a túravezetőknek hogyan kéne viselkedniük és leginkább mit kéne mondaniuk. Mert tőlem gondolhatja azt, hogy minden német a mai napig náci, de talán nem szerencsés ezt hangoztatni, főleg ha a Jadvasemben dolgzik az ember....
Aztán... mi volt még.... meghívtak egy arab politikust, aki a Kneszetben az egyik arab párt frakcióvezetője, Ibrahim Szarszur sejk. Érdekes élmény volt. Arról beszélt, hogy a Korán alapján minden arab abszolút készen áll arra, hogy a zsidókkal együtt éljen, a béke egyetlen akadálya természetesen az, hogy Izrael megszállva tartja a palesztin területeket. Egy szót sem beszélt a Hamászról, vagy a palesztin terrorizmusról, viszont sokszor használta a "palesztin holokauszt" és a "fasiszta izraeli gondolatok" kifejezéseket. A kis monológ után jöttek a kérdések. Pár kisebb kérdés után én is szóra emelkedtem, és bár igen finoman adtam hangot véleményemnek, olyan előre nem látott lavinát indítottam el, amely meghatározó befolyással volt a beszélgetés menetére. Két kérdést szegeztem a sejk úrnak: először arra voltam kiváncsi, hogy mi helyzet a palesztin társadalomban, mert arról nem nagyon beszélt, második kérdésem pedig az volt hozzá, hogy nem gondolja-e kontraproduktív politikának, ha olyan kifejezéseket használ mint a "palesztin holokauszt" meg a "fasiszta Izrael", főleg ha eredményes akar lenni a zsidókkal való tárgyalás során. Elkezdett magyarázni idegből, hogy ő tudja pontosan, mi a különbség szezon meg fazon között, de ekkor már az ott ülő izraelieknek is kinyílt a csipája és felháborodva dobáltak neki kígyót-békát, ami elég kaotikus állapotokat eredményezett. demindegyis
Voltam családomnál is meg Maszada túrán. Mindkettő fasza volt. Sula (nagynéném, aki 44-be jött erecbe) elég jóarc. Istenien beszéli a magyart... tökéletes kiejtéssel és héber hangsúlyozással. Volt nagy party a lakásában, odagyütt az egész család, móka, kacagás, vidámság. Hétvégén ott voltam, aztán szombat este Fodor kollégával találkoztam. Meg ma is. Szombat este fogok utoljára találkozni vele, utána már mindenféle más lesz.... berzi tominál is voltam. nagyon hosszúra kezd nyúlni ez a bejegyzés, úgyhogy most itt véget vetek neki.... talán majd még írok.....
