Születésnap, a Manyuszé

Szeretném felhívni mindenkinek a szíves figyelmét arra, hogy édesanyám - akit mindenki csak az egyetlen és utánozhatatlan Manyuszként ismer - ma töltötte be a 18. életévét. Legalábbis, ami vitalitását, energiáját, olthatatlan tudászomját és nem utolsósorban külső megjelenését illeti. Lelkes kis baráti társaságom lehet a megmondója, hogy Manyusznál befogadóbb, kedvesebb, vendégszeretőbb, kiváncsibb (jó értelemben), türelmesebb, segítőkészebb, lehengerlőbb jiddise máme nem létezik a földgolyóbison a tudomány mai állása szerint. Ebből logikusan levezethető az is, hogy nálam és testvéreimnél szerencsésebb lurkók sem létezhetnek.

Ezúton is szeretnék Neki - tehát a Manyusznak - elképzelhetetlenül és felülmúlhatatlanul boldog születésnapot kívánni, ezenfelül pedig még minden jót, amit csak az emberi pozitív képzelőerő be tud fogadni .

ÉLJEN A MANYUSZ SOKÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ'!!!!!!!!!!

56/10/23

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy október 23.-a lévén néhány ünnepélyes szót szóljak lelkes olvasótáboromhoz. Teszem ezt azért, mert nincs más téma a tarsolyomban, valamint egy picit azért is, mert csak. Svédországi kiküldetésem alatt arra lettem figyelmes, hogy életemben először tekintem magam magyarnak. Mivel ez az ünnep pusztán csak a történelmi muszájtudniróla végett volt fontos számomra eleddig, elgondolkoztam, vajon megváltoztak-e az érzelmeim ezzel kapcsolatban. Nem változtak meg. Valahányszor olyan helyzetbe keveredtem, hogy beszélgetni kellett az "56-os eseményekről", mindig arról igyekeztem meggyőzni vitapartnereimet, miért felesleges az ilyesmi. Számomra kb. ugyanannyira közeli dolog ez mint a Dózsa György féle parasztfelkelés, a Rákóczi szabadságharc vagy éppen március 15. Csupa értelmetlen halál. Elhiszem, hogy kurvára szeretjük a hősöket, meg az eufemizmus is tök jó, de vajon tényleg muszáj a lyukas zászlóra eszmei értelemben kiverni?

Svédország más hely. Itt 300 éve nem volt háború, nem is valószínű, hogy lesz, hacsak meg nem támadják őket. Lázadni sem nagyon szeretnek, sztrájkolni meg nincs értelme, mert hideg van. Bár keveset tudok azért persze a svédekről, meg nem is nagyon hiszem, hogy lehet általánosságban fergeteges igazságokat megfogalmazni, mégis megteszem. A svéd nem mereng, mint a magyar. A svéd nem panaszkodik, mint a magyar. Annyit legalábbis. Svédország és Magyarország is vezeti ugyan az egy évben elkövetett öngyilkosságok nemzetközi listáját, de a svédek csendben ölik meg magukat és nem azért, hogy sajnálják őket. Eddig úgy hittem a "nemzet mentalitás" pusztán mítosz... nem az. Nem véletlen, hogy a svéd himnuszban például nincs benne az, hogy "balsors, akit régen tép....". Bilincs, lánc, fogság, szenvedés... tudom én ám, hogy ez persze azon is múlik, mennyire vagyunk szerencsések geopolitikailag.... mi például soha nem leszünk egy hatalmas félsziget szinte teljesen elzárt lakói szufficites gazdasággal... dehátmostkinemszarjale!

Szóval, 56 szép, meg jó, meg a lyukas zászló is királyul néz ki, csak kár, hogy huligán ünnep. Próbálom nyomon követni innen is az eseményeket, de amennyire az index tudósításokból kivettem, tavalyhoz képest minden tök uncsi. Legalább egy tankot elköthettek volna, vagyvmi... Talán, ha lelőnék a Gyurcsányt... vagy legalább a Mandur Lászlót. Elég volt!!! Túl sok a zöldség. Most tényleg postoljam ezt a szart?! najó...

mikvannak

Na, akkor események. Volt vendégprofesszorunk, ezúttal magyar. Sinai Turan, leánykori nevén Turán Tamás. Vicces fickó. Egy vallásos fószer, aki a Talmud rejtelmeibe kívánt bevezetni minket, több-kevesebb sikerrel. Bár elsőre úgy véltem, sokkal egyszerűbb az ő angolját megérteni, mint bárki másét, aki nem magyar akcentussal beszél, végül rájöttem, annyira unalmasan ad elő, hogy megalszik a tej a szájában. A nap végére mindenki, aki végighallgatja, a hisztérikus roham határán táncol. De ettől függetlenül én örültem , hogy jött. Egyrészt: volt alkalmam végre olyan nyelven beszélni, amin tudok normálisan beszélni. Nem, minden vicc nélkül mondom, elkezdtem megszeretni csodálatos kis anyanyelvünket. Annyira kifinomult és fantasztikus. Rém mókás volt például Turán professzor urat körbevezetni Stockholmban. Bár igen művelt és intelligens ember, valamelyest azért szórakozottnak tűnhet egy laikus ember számára, mivel furán viselkedik. Életében először járt Stockholmban. Első nap rögtön megpillantotta a kiírást a zsidó iskola előtt, hogy "Parkering förbjuden". Már első találkozásunk alkalmával elmondta nekem, hogy milyen fura ez, hogy a zsidóknak külön parkolót tartanak fenn, ezt vajon hogyan ellenőrzik !!!??? svédül a förbjuden azt jelenti, tilos (verboten!!). nem pedig azt, hogy "für die Juden" .... muris .... majd azt a kérdést szögezte nekem, hogy "ezek a svédek mifélék?". Nos, az ilyen típusú kérdésekre ugye elég nehéz választ adni. Mondhatnám, hogy szárnyasfélék, gázfélék, vagy rákfélék.... de inkább azt mondtam, hogy nem olyan könnyű ilyen profán módon általánosítani. Ez volt a professzor.
Átköltöztem. Egyik apartmanból a másikba. Most új szobám van. De tulajdonképpen pontosan ugynolyan mint az előző. sikerült hajszál ugyanolyanra berendezni, eltekintve egy plussz lámpától meg egy tükörtől, amik az előző szobámban nem voltak. Mindenkinek ez volt az első megjegyzése, aki az új szobámba jött: hmmm, it's exactly the same... Jobban érzem magam. Lior sokkal kiegyensúlyozottabb egyéniség. És ráadásul hébrül is tud, én meg szeretnék megtanulni. Más kérdés, hogy elég borzalmas tanár, mert hadar és rohadtul nem lehet érteni, mit beszél, még azokat a szavakat sem, amiket ismerek. De sebaj.
Mi van még... Ja! Jön ide a Simon Zsuzsi a napokban.... meg a Holler Livi november 7-én. Livi nálam fog lakni pár napot, mert az ingyen az sokkal olcsóbb annál, mint ami pénzbe kerül. Jön Svédországba még az Anci is a jövő héten, remélem, lesz alkalmam végre Linkopingbe menni a hétvégén, ugyanis ott lakik a család egyik fele. Remélem, hívtok majd, mert nekem nincs pénz a telefonomon :) és jön majd november végén a liptay. Bárki, aki jönni szeretne, nálam lakhat...előre mondom. Elég jó ajánlat.....
Más.....más nincs. Shalom!

kalamajka

Elhatároztam, hogy ezentúl használok nagybetűket. Mostantól. Nos, vannak itten események, ami a szobákat illeti. Történt ugyanis egyik nap, hogy Frida - aki ugye itt a diákok mámeléje - félrehívott és megkérdezte tőlem, hogy mit szólnék ahhoz, ha szobát kéne cserélnem. A helyzet nem egyszerű, meg sokszereplős, de azért megpróbálom felvázolni. Három apartman érintett az egész ügyben: a mienk, a mellettünk lévő, amelyikben lior és a lenygel kis luvnya (Estera) lakik, valamint az egy szinttel lejebb lévő, amelyet a szeretethiányos román lány (Alina) és a bolgár-izraeli Yulina lakják. Nos, ez most meg fog változni. Kezdődött ott az egész, hogy Lior és Estera lefeküdtek egymással. Aztán - ahogy az ilyen dolgok természetéből általában következik - megutálták egymást.
Ami nem is csoda, főleg akkor, ha Estera természetéből indulunk ki. Ő ugyanis egy folyvást panaszkodó, baszott idegesítő, mindenlében kanál kis hárpia. És ez a teljes mértékben elfogulatlan véleményem róla. Nos, Frida, amikor tudomást szerzett a köztük lévő feszültésgről, a tettek mezejére kívánt lépni. Az első variáció szerint nekem kellett volna cserélnem Esterával, így Estera az én mostani lakótársam, Michal idegeire mehetett volna. Michal természetesen volt annyira intelligens, hogy ezt megakadályozza. Jaj, most annyira hosszú és borzalmasan unalmas lenne végigmenni az összes variáción, amik itt az utóbbi napokban felmerültek, hogy ezt most nm teszem meg, mindannyiunk örömére. A lényeg annyi, hogy senki nem akart nagyon Esterával egy lakásba költözni, végül Alina, a szeretethiányos román - aki ajándékokat vesz mindenkinek, hogy figyelmet és szeretetet vásároljon magának - igencsak rá jellemző módon feláldozta magát. Nade Yulina meg ugye nem akart Liorral lakni, csakhogy megkönnyítse még ezt az amúgy nem eléggé faramuci szituációt.... úgyhogy most végül ilyen háromszöges mozgás lesz: én költözöm Estera szobájába, Estera megy Yulina szobájába, Yulina meg az enyémbe..... jaj, de unalmas volt ezt elmesélni.... mindent egybevetve azért én örülök ennek a cserének. Nem mintha bármi gondom lett volna Michallal - eltekintve talán attól, amikor 6 részeg lengyel ordibált az előszobában - , de Lior barátommal sokkal inkább egy húron pendülünk, hogy ilyen szépen fejezzem ki magam. És az ablakom sem a betonra, hanem a zöldre néz majd....most befejezem

riga lett

folytatom, tehát... voltam rigában. vagyis voltunk, mert tina a bosnyák lány, meg lior az izraeli is ott voltak. mindez egy hajókirándulás keretei között zajlott le. nos, ez a fajta hajókirándulás - amelyen mi is részt vettünk - arról nevezetes északon, hogy mindenki makonya részegre issza magát alatta. be kell vallanom, mi is megpróbáltuk. azt hiszem, valamennyire sikerült. bár az orosz utasokhoz képest nyilvánvalóan szánalmas kisiparosok voltunk. vagykisgazdák. vagymi. na, de a lényeg, hogy mi is a lényeg. ja igen, a hajótúra! elég szép, meg kell mondjam. a kabin megfelelő, a kínálat pompázatos, a legénység goromba, a szórakoztatás csodálatos. összesen két éjszakát töltöttünk ugye a hajón, ez annyit jelent, hogy két fantasztikus összetett szuperprodukció részesei lehettünk. volt táncprodukció, artista bemutató, mindezek egy nagyon közepesen közepes zenekar zenei aláfestése mellett, valamint ami a legfantasztikusabb volt, a vendégek részvételét biztosító játékok. ezek mind igen ostoba játékok, de egy-két jäger után egetrengetően mulatságosak. van például a lottó, ez még a klasszikus kategóriába tartozik. aztán van a dal kvíz, ez abból áll, hogy a zenekar játszik dalokat, és az entertainment officer pedig mindig feltesz előtte egy kérdést. demonstrálom:
- what colour? - hangzik el a kérdés.
A zenekar elkezdi játszani a yellow submarine című számot szöveg nélkül. Ezalatt a közönség szépen beírja a kiosztott kis színes lapocskákon a megfelelő rublikába, hogy "yelloooow"! A verseny győztese egy üveg pezsgőben és egy nyilvános megaláztatásban részesül.
ez a dal kvíz. végül pedig, ami a kedvencem volt, a "ki a legerősebb nő a hajón?" című játék. néhányan a közönség soraiból kiválasztásra kerültek. minden hölgy utas, aki ott ült, kapott egy kis borítékot, egyeseknek üres boríték, másoknak meg labda jutott. akinek labda jutott, az vehetett részt a játékban. a szórakoztatásért felelős tiszt láthatólag élvezettel végezte a munkáját, minden egyes mondatát elmondta lettül, svédül és angolul. széles mosollyal volt képes végigkonferálni az estét és sürgött-forgott folyamatosan a vendégek körül is. az angoljával azonban akadtak nehézségek. például, amikor felhívta a színpadra a kiválasztott hölgyeket, azt mondta: "all the women with balls please come to stage...". hmmm... láthatólag csak mi hárman röhögtünk hangosan ezen a kis malőrön. de mindegyis. a hajó legerősebb nője úgy nyerheti el ezt a címet, ha legyőz mindenkit a rúdhúzó játékban. a rúdhúzó játékban két hölgy egymásnak háttal áll. egy rudat markolva a lábuk között próbálják egymást elhúzni a szórakoztatásért felelős tiszt által kijelölt vonalig. senki nem halt meg, szerencsére.
de eddig még nem is beszéltem rigáról. hiszen ezzel a céllal indultunk útnak.... hogy 28 óra utazás mellett 6 órányi időt rigában eltöltsünk. de megérte. bár valóban csak villámlátogatás volt, de riga szép kis város. elég kis város. összesen 760 ezren lakják. a lakosság több mint fele orosz, a maradékban esetleg találni néhány lettet is. rigában rengeteg park van. és persze az óváros is szép, ami az unesco világörökség része, állítólag. nem mondom, hogy nem lenne még mit megnézni rigában, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez a 6 óra volt minden idő, amennyit életem során lettországban voltam. leginkább a periféria szó adhat értelmet ennek. periféria minden értelemben. történt még valami érdekes? nem. pá!