wallenberg, trambulin, almáspite

most rengeteg időm van. túl sok. éppen ezért bár elvileg sok időm van blogot írni, gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy semmi érdekes nem történik, amiről be lehetne számolni. azért megpróbálom....
tengernyi időnkkel nem tudván mit kezdeni úgy határoztunk a bosnyákokkal, hogy útnak eredünk. lidingö tájain gázoltunk annak reményében, hátha valami igazán érdekfeszitőre bukkanunk. pár napja jutott el hozzám például az információ, hogy raul wallenberg lidingöben született. gondoltam, biztos van egy emlékmű.... nincs. vagy ha van, nem lehet ráismerni, ugyanis találtunk egy szoborféleséget, de nem tudtuk eldönteni, pontosan mit is ábrázol. lehet, hogy wallenberg volt? szerintem inkább egy gyomronszúrt fóka, de az is lehet, hogy valami általam nem érthető rejtett szimbolika volt a műalkotás hátterében. egyébként körülbelül ugyanez a helyzet a stockholm bevárosában található, elvileg wallenberg emlékműnek kikiáltott kőből faragott kis szarkupacokkal. ha nincs ott a tábla, hogy ez emlékmű, már biztosan panaszkodtak volna a svéd lakosok, hogy a takarító szolgálat nem végzi a munkáját rendesen. na, de visszatérve lidingöbeli kalandjaimhoz: kis sétálgatás után rájöttünk, hogy lidingö tele van gumiasztalokkal, amolyan ugrálásra tervezett fajtákkal. nagyon mókás, nem értem, miért, de minden 300 méter után találtunk egyet. miután hányásig ugráltunk minden trambulint, inkább hazamentünk almás pitét készíteni. a baj csak az volt, hogy mindenki egyedül akarta csinálni az almáspitét, hogy felvágjon a többiek előtt, hogy mennyire finomat tud. én is így voltam ezzel, ugyanis az Anci által tanított almás pite már szinte a véremben van (és persze, hogy a legjobb!!!), naná, hogy én is ki akarok bontakozni. azonban végül nem volt elég alapanyag ahhoz, hogy én is legyártsam a sajátomat, pedig biztos kenterbe verte volna a másik két szánalmas kis próbálkozást. namajd legközelebb jól megmutatom, hogyan is eszik felénk az ilyesmit. holnap szerencsére már újra van mit csinálni, de megint csak szerdáig. súlyos nihilista kétségbeesésünkben liorral egy észtországi kirándulást tervezünk.... hátha ott megleljük raul wallenberget.....

ájvántúrájd...

biciklizni jó dolog. jó dolog és fárasztó dolog. főleg akkor fárasztó, ha 8 órát folyamatosan biciklizel. én ezt tettem negyedmagammal vasárnap. mi, elvetemültek úgy gondoltuk, jó ötlet kerékpárral nekivágni az útnak vuxholmen felé. vuxholmen egy szép kis sziget stockholmhoz közel. állitólag, ugyanis odáig nem jutottunk el. ennek több oka is volt. egyrészt vuxholmen messzebb van mint gondoltuk. másrészt az sem segitett túl sokat, hogy eltévedtünk. végül harmadrészt rina biciklije, gordon felmondta a szolgálatot, pontosan olyan módon, ahogy azt én az út elején prognosztizáltam. az első kereke ugyanis elég érdekes kondicióban volt - mondhatni defektveszélyes állapotban - , de felelősségteljes emberekhez méltatlan módon ennek a jelentéktelen kis apróságnak végülis nem tulajdonitottunk túlzott jelentőséget. be is következett a baj. összességében személyi sérülés azonban nem történt, leszámitva a térdemet, ami fáj a sok tekeréstől. de akkor valahogy terminátornak éreztem magam, nem számitott semmi. az utolsó egy órát kivéve. ekkor ugyanis egyedül tekertem már haza, mivel rina vonatra szállt, a másik két csapattárs pedig a városközpont felé vette az irányt. egyikük pawel, lengyel származású vallásos zsidó. pawelról annyit kell tudni, hogy biciklivel jött svédországba. igen, lengyelországból. én sem értem. azt mondta csak napi 100 km-t tett meg, 6 nap alatt sitty-sutty itt volt .... de azt hiszem , ő már félig izeltlábú. neki nem volt akkora kaland ez az egész, érthető módon. én mindenesetre élveztem, mondom, azt az utolsó egy órát leszámitva, amit végigkáromkodtam hangosan és természetesen magyarul. de valahogy segitett. kezdem megszeretni ezt a bringát, amit az eszter hagyományozott rám. göran a neve, elég idős szegény, de azt hiszem birja a strapát. holnap is ő repit be majd a városba. na pá....

feedback

egy hónap távlatából, gondoltam, megéri egy visszatekintés, mi is az, ami mégsem úgy van, ahogy azt ideérkezésemkor láttam. találkozta m például nem egy svéddel, aki nem beszélt angolul. nem eggyel. összesen 6-tal. de azt itt hozzá kell tennem, hogy nem nagyon adódik olyan szituáció, hogy 2 percnél többet beszélj egy svéddel. egyrészt azért, mert a svédek bár nagyon kedvesek, de csak akkor, ha kérdezel valamit, e gyébként elvannak magukban. 90 százalékuknak kis ipod-ja ott pihen a fülkagylójukban és nem szólnak egy szót sem, az utcákon siri csend, az éjszakát kivéve. másrészt az elmúlt egy hónap tapasztalata alapján elmondhatom, hogy az időnk nagy részét minden valószinűség szerint a paideiában fogjuk eltölteni. ami azért annyira nem izgalmas dolog. nagyon igyekeznek e zt az egészet vérkomolyan venni. de ezt mondjuk a lányi eszter előre megmondta....sebaj. igyekszem a jó oldalát nézni. mi is a jó oldala? hátperszehogya pééénz!!! és rá kellett jönnöm, hogy ez az ösztöndij egész szép kis summa.
aztán... a társaság is kicsit átszineződött a szememben. van az orosz őrült tinédzser szekció. ez három lányt jelent, akik nálam 3-4 évvel fiatalabbak és simán az ember agyára tudnak menni. például azzal, hogy oroszul beszélnek folyamatosan. sokszor még hozzám is, mert azt hiszik az vicces. de leginkább az anna (vagyis: ánjá) hajlamos erre, ő a legzakkantabb az összes közül. egyszer talán vicces, másodjára már szájba verném legszivesebben. nem azért, mert erőszakos ember vagyok, hanem mert megérdemelné. én sem pofázok neki magyarul, pedig azt még sokkal viccesebbnek is tartják itt. és akkor várja , hogy mosolyogjak visszajelzésként hogy ő mennyire kedves-cuki-aranyos. egyszer v isszaszóltam magyarul, erre mi zajlik le az orosz fejében?? megsértődött, hogy biztos valami csúnyát mondtam... annyira jó volt, mert két napig nem szólt hozzám. de persze tudtam, hogy nem birja sokáig sajnos. folyton basztatja az embereket, azért mert unatkozik és úgy gondolja, szuperjópofa egyéniség. kijárna neki egy verés.
lior, az izraeli srác, akivel berlinben is voltam igazán kivá ló ember. elkövette élete legnagyobb hibáját itt. összejött az egyik lengyel némberrel, de csak egy éjszakára. és együtt lakik vele. most persze a kis lengyel tüzet okádik rá. ő mondjuk leszarja, csak hosszútávon nehéz együttlakni valakivel, aki minden nap igyekszik kis apróságokban keresztbetenni neked.
kis szobatársam is fársztó tud lenni. például szereti hatszor megkérdezni, hogy nem zavar-e a zene. "de biztos? de ha zavar, akkor csak szólj és kikapcsolom, nem probléma. mert én is tudom, milyen az, amikor zavar valami és nem tudod, ho gy szólj-e vagy sem. szóval, csak szólj nyugodtan és lehalkitom. vagy ki is kapcsolhatom akár. szóval, akkor biztosan nem zavar?" ....áááá!!! de alapvetően azért nincs gond vele, rendes lengyel szociológus.
valahogy itt rengeteg szeretethiányos ember gyűlt össze, azt hiszem. ott van például alina, a román lány. nos, ő mindenkinek folyamatosan udvarol. a lányoknak, hogy milyen gyönyörűek, a fiúknak, hogy milyen kiváló emberek. és folyamatosan fotók at készit mindenkiről. kedvenc szavajárása a "what a wonderful person". kicsit sok. de még elmegy azért, ő legalább nem jön be a szobádba mint az anna és kezd megállás nélkül valami teljesen érdektelen dolgoról beszélni. és nem akar minden pillanatban vicces lenni.
rina, a török lány is amolyan szerethiányban szenvedő fajta. "did you miss me?". jaj, de miért kellett volna, hogy hiányozzon egy félig idegen ember, akit előző nap láttál utoljára. namindegy.... a két bosnyák szomszédom két remek ember, rájuk semmi rosszat nem tudok mondani. jót meg minek!
mindent egybevéve elég hamar eltelt egy hónap, ami azt jelenti, unalomra nincs ok. kivéve most, mert éppen blogot vagyok kénytelen irni....be is fejezem .

überalles

jópofa dolog visszamenni egy olyan városba, ahol 7 éve jártál utoljára. főleg, ha ez a város berlin. itt folyamatosan épitkeznek és a folyamatosan ezesetben azt jelenti, hogy megállás nélkül. nem igazán ismertem rá a terekre, ahol hét évvel ezelőtt minden nap átvonultam. valahogy minden még a korábbinál is nagyobbnak és németebbnek tűnt. jó volt viszontlátni moritz barátomat, aki igen szivélyesen fogadott, nála laktunk. kreuzbergben bérel lakást a barátnőjével és egy macskával. nos, kreuzbergről annyit kell tudni, hogy több török lakik ott mint német. sokkal több. isztambul után berlin a második legnagyobb török város... minden vicc nélkül. és szaporodnak is. egyszóval kreuzbergben a lakosság kb. 80 százaléka török. moritzon kivül. de a barátnője neki is török. nem adok többet két-három generációnál és berlinabad lesz a város neve. vagy egyszerűen egy független állam dönerland néven. nekem mondjuk bejött az egész. makogtam németül is, asszem pár nap alatt egészen belejöttem, de inkább kérdezzétek a németeket erről. vagy ne. moritz egyébként amatőr szinten dj is, DJ Mo'Beatz . nemcsak frappáns, hanem egyben roppant szellemes művésznév. voltunk az egyik fellépésén is. jó kis buli volt, meg kell hagyni, csak kár , hogy reggel 7-ig tartott, mert a házigazdát ugye meg kellett várni. de nem is volt baj. csak valahogy mindig is utáltam reggel lefeküdni aludni. aztán. mi történt még. ja! találkoztam régi vendéglátóimmal is, nagyon kedvesek voltak. megetettek, beszélgettünk, németül beszélgettünk. direkt elmondtam sokszor, hogy milyen kár, hogy igy töröm a németet, de persze csak azért mondtam, hogy megdicsérjenek, milyen jól beszélek. most meg inkább megyek lefeküdni, ugyanis holnap bicikivel szándékozom begurulni az iskolába pénzmegtakaritás végett. remélem, túlélem. na csüssz

egy kis blaszfémia

mivel a holnapi nap folyamán berlinbe utazom és egészen hétfőig ott leszek, megpróbálok irni valami érdekesről, mert berlinben nem valószinű, hogy gyarapitani fogom a bejegyzések számát.
az utóbbi napok vendégprofesszora avigdor shinan nevű bácsi volt. avigdor szintén egy kedves bácsi, rettenetesen pösze. ott kezdte - jó zsidóhoz méltóan -, hogy porig alázta knohl professzort, aki az előző hét vendégprofja volt. elvileg a midrash volt az előadásainak központi témája. a gyakorlatban azonban kiderült, hogy ez egy olyan fogalom, ami önmagában nem tud téma lenni, legfeljebb részei, ugyanis ezeregyszáznyolcvancsilliárd fajta midrash van. kezdjük talán ott, hogy definiáljuk... nos, kiderült, hogy ezzel butaság megpróbálkozni. kb olyan a midrash mint a rusnya nő: definiálni nem lehet, de ha látod, felismered. a midrash minden, amit zsidó rabbi bácsik irtak kommentálásként a bibliához, talmudhoz, meg az ezekből a kanonizációs eljárás során kimaradt szövegekhez. illetve a kommentálások kommentálásai, meg annak kommentálásai, azok összehasonlitása, majd pedig az összehasonlitás kommentálása. igy első hallásra érdekesen hangzik. egyet azonban megtanultam: a midrash lényege, hogy semmit nem dobunk ki, mindenkinek a véleménye, hozzáfűzése ott van, arra reflektálnak, vagyis csak hozzáadni szabad,elvenni nem. ennek okán a sok szemét is bennmarad. példának okáért igazi midrashi kérdésként felvetődik, hogy amikor az Örökkévaló teremté az világmindenséget, belé pedig ádámot az édenkertbe, először állatokat teremte néki és ahogyan az teremtésnek könyvében le van irva ".... az embernek hozzá illő segitőtársa nem vala...", ezután teremtődik éva, ERGO: ádám, mint első ember igenis szexuális kapcsolatot létesitett minden állattal, csak mivel nem tetszett neki az egész, inkább megteremtette az ÚR a nőszemélyt, hogy a baszás kellemesebb legyen. pardon. persze ne legyünk ennyire rosszmájúak, van sok más dologról is szó, de aki mindezen szövegek áttanulmányozására szenteli az életét, más - picivel értelmesebb, életközelibb, emberbarátibb, esetleg életszerűbb - dolgokra biztosan nem marad ideje. elnézést a vallásos blogolvasó közönségtől, nem akarok én bántani senkit. csak nem világos, hogy pontosan hova vezet olyan rabbik tanitásait követni a mindennapi életben, akik kétezer évvel ezelőtt éltek, hangyányit talán más körülmények között. akadémiai szinten valóban érdekes tanulmányozni, de vajon valóban megéri szent irásként kezelni olyasvalakinek a munkáját, akinek elmeállapotáról semmiféle információnk nincs? és itt a chalacha misnában lefektetett szabályaira gondolok elsősorban, amik 300 év termékei ugyan, de ez a 200-tól 500-ig terjedő időszak, krisztus születése után.... tehát olyan korban, amikor megköveztek, ha kimondtad, hogy jehova...
szóóval, bár tényleg tök izgi, hogy ábrahám vajon valóban megdugta-e hágárt, vagy az egészet csak a szemét kurva találta ki, de érdemes emiatt bezárkózni, hacsak nem ennek a tanitásából élsz meg? de most a gonosz homo secularis szól belőlem. ellhallgatok. és szűz mária sosem fosott! á nem!

uppsala

egy hirtelen ötlettől vezérelve ellátogattunk uppsala városába, amely stockholmtól kicsit északabbra fekszik. ötösfogatban indultunk útnak, ezúttal - hálistennek - nem az én parancsnokságom alatt. isac ott élt 4 évig, szóval kézenfekvő megodlásként ő volt a túravezető. hát, az utazás sem az a pénztárcabarát elfoglaltság svédországban, mint ahogy semmi sem az. 122 korona csak a vonatjegy oda-vissza, mondjuk illik hozzátenni, hogy ez nem a lerohadt, büdös, hányingerkeltő, kiszámithatatlan és gennyes máv. nem irom le, milyen a svéd vonat, úgyis sejtitek már... uppsala egy helyes kis egyetemi városka, az ittlakók 70 százaléka diák és mindenkinek van biciklije. elég jó kis környezet ez a diákoknak, szóval, rohadjanak meg! vannak itt nevezetességek is, példának okáért az uppsalai dóm, katedrális, nagytemplom.... nem tudom, mi a politikailag korrekt megnevezés, ugyanis svédországban mindenki protestáns, bár ez nem igen látszik például a templomokon. mindez persze azért van, mert régen minden svéd katolikus volt, csakhogy amikor anno gustav vasa - mára már félistenné avanzsált király - visszafoglalta svédországot a dánoktól német segitséggel, ki kellett fizetni a németeket... ez pedig sok pénzt jelentett, ezért gustav vasa szépen kipakolta a katolikus egyház kasszáját, ami rómának járt volna és ünnepélyesen luther márton nyomdokaiba lépett. azóta hős.
van neki egy szép siremléke is az uppsalai dómban/katedrálisban/nagytemplomban, jó keresztényhez méltóan mindkét felesége mellette fekszik. egyébként ez a templom is többfunkciós, ugyanis nemcsak templom, hanem tömegsir is egyben. régen ugyanis , aki gazdag volt, azt a templom belsejébe temették....MIVAN??!!! miután túllendültünk ezen a kis problémán, további siremlékeket néztünk meg. egy idő után, amikor kezdett nyomasztóvá válni a túra, inkább körbenéztünk az élők között.
ha uppsalában akarsz mulatni, jobban teszed, ha regisztrált diák vagy vmelyik egyetemen, ugyanis azoknak minden feleannyiba kerül. elég jópofa ez az egész, mert egy pillanatig sem észleled, hogy valamiféle oktatási intézményben vagy. sokkal inkább hasonlit az egész egy kedves kis szanatóriumhoz. miután körbesétáltuk pár órácska alatt az egész létesitmény negyedét, úgy határoztunk, ellátogatunk gamla uppsalába, vagyis ó uppsalába, mert olyan is van. első ránézésre kedves kis dombok, múzeum, meg templom, aztán kiderült, hogy ez is tömegsir. de azért a halottakat leszámitva nekem bejött az egész városka. még visszatérek.....

sohavégetnemérőrémtündérmese

bár stockholm ránézésre egy igen jól megkomponált város, rendszerezett, átlátható, meg miegymás, de sikerül azért eltévedni itt is. nem. helyesbitek. eltévedni nem lehet, mert olyan nincs, hogy elvesztél teljesen. de olyan van, hogy eltéveszted a szigetet. ugyanis stockholm 14 szigetre épült. najó,hagyjuk ezt az általános egyes szám második személyt. ÉN sikeresen más szigetre tévedtem, sőt, 6 másik kispajtást is magammal vittem az ismeretlenbe. lukas, a cseh persze tudta, hogy abszolút rossz helyen vagyunk, sőt mondta is, de valahogy nem képviselte elég karizmatikusan igazát, én meg nem tulajdonitottam jelentőséget neki.... azzal az eredeti céllal indultunk útnak, hogy a skansen nevezetű csodás kis szigetre menjünk, ahol egy hatalmas szabadtéri múzeumszerűség van, elvileg a történelmi stockholm modelljének formájára épitve. szóval, skansen helyett körbesétáltuk a skeppsholmen nevű szigetecskét. jó kis séta volt. "most már legalább tudják, nem szabad bizni bennem ilyen kérdésekben" - gondoltam magamban. pár nappal később azért elmentünk a skansenbe és ismét az én vezetésemmel. ezúttal - sajnos - elértük célünkat. skansen egy többfunkciós pénznyelő egység. fizetsz természetesen a belépőért (80 korona), aztán vannak a dolgok a skansenben ..... nem tudom körülirni, inkább felsorolom, mi van itt: állatkert, vadaspark, vidámpark, cirkusz, múzeum, a történelmi város reprodukciója fura ruhákba öltözött svédekkel, éttermek gyűjtőhelye, kilátótorony, piac, erdő, souvenir shop komplexum, a budai várból a sikló, közösségi ház, a versailles-i kastély (vagy vmi hasonló), játszótér, homokozó, versmondó verseny, táncház, dugattyúsmotor. kicsit még annál is nyomasztóbb érzés volt, mint amikor először betettem a lábam a westendbe. ez egy teljes embert, napot és egy havi keresetet igénylő program, amire sem lelkileg, sem testileg, anyagilag meg pláne nem voltunk felkészülve. a lengyeleknek sirt a szájuk, de olgával, az ukrán csajjal kemény tempót diktátltunk, annak okán, hogy mindent kihasználjunk, amire a 80 korona feljogosit. másfél óra után beláttuk, ez egy elhibázott koncepció, a testi épségünk sokkal fontosabb. inkább visszajövünk majd jövő nyáron.....vagy soha....visszatekintve azért jó kis hely, szóval ambivalens érzések kavarognak bennem. kiváncsi lennék még más dolgokra, amik zárva voltak pl, de azért örülök, hogy a közeljövőben nem kell visszamenni.

undorító, büdös, visszamaradott, csökött, fogyatékos, rothadó, gány, fos

csak a gusztáv kedvéért... van itt egy nagyon undorító, büdös, visszamaradott, csökött, fogyatékos, rothadó, gány, fos valami.... vagyis inkább valaki, bár, erről megoszlanak a vélemények. dan, a román. nos dan valamiféle születési rendellenesség folytán elég nehézkesen közlekedik. azt hiszem a lábával vagy a gerincével lehet vmi, mindenesetre leginkább a falhoz támaszkodva megy, de még igy is minden pillanatban félek, hogy pofára esik. de ezzel még ugye semmi gond nem lenne. csakhogy dan nem fürdik. egyáltalán. sőt, ruhát sem nagyon vált. ebből kifolyólag irtózatos bűzt áraszt magából. amolyan leirhatatlan fajtát. lukas , a cseh kozmopolita saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen vele egy apartmannban élni. lukas elmondása szerint, nemcsak nem fürdik, de lefekvéshez sem cserél ruhát és nem is szellőztet. mindezen szokásai miatt két nap alatt elérte, hogy lukas elmeneküljön. lukas nem mondta dannak, miért, ezért dan, a román irt neki egy levelet. ebben a levélben lukast egy antiszemita (úgy, ahogy mondom), arrogáns, nemtörődöm embernek titulálta, aki csillapithatatlan gyűlöletet táplál a mozgáskorlátozott emberek iránt. ami igazán vicces, ugyanis lukas unokaöccsének például nincs lába és együtt élt vele 5 évig (mégis meg tudott fürdeni minden nap). dan az a fajta ember, aki fizikai visszamaradottságát arra használja, hogy mások igazán rosszul érezzék magukat a környezetében. talán ezért nem fürdik. mindemellett lehet, hogy rendes ember, de lassan félünk, hogy fertőzéseket terjeszt majd. frida, aki elvileg minden ilyenhez hasonló problémáért felel, nem nagyon tudja , mit tegyen. ki nem rúghat valakit azért, mert büdös, sem azért, mert román. de elég aggasztó, amikor például egy két és fél órás előadás után a danból kiáramló penetráns csatornaszag beteriti az egész termet. egyelőre egy ablaknyitással megoldjuk, de mi lesz télen??? talán kölnivel kéne befújni..... asszem, mára elég....