csodás gennyfolyás

Kaptok valamit, nesztek! Mi is történt, amiről érdemes lenne beszámolni... Elsőként említem meg talán a véres-gennyes kelést, amely Isteni ajándék gyanánt a fülem mögé nőtt pár napja. Tulajdonképpen az ikertesóm, évente egyszer meglátogat. Nem éppen kellemes a társasága, mivel nem tudok miatta a jobb oldalamon aludni rendesen, ráadásul néha még fájdalommal is jár a jelenléte. Tekintve, hogy rendkívüli módon zavar mindennapi életem során, arra a rám igazán nem jellemző elhatározásra jutottam szerdán - silsom - , hogy elmegyek hozzáértő szakemberhez, közönséges nevén orvoshoz. így is tettem. Persze nem pusztán fizikai fájdalmaim gyötrelmes elviselhetetlensége okán látogattam el Lidingö városka szerény rendelőjébe, hanem azon kiváncsiság által vezérelve is, hogy mártírszerű tesztalanyként betekintést nyerhessek a svéd egészségügyi rendszer legsötétebb bugyraiba, illetve az ún. európai biztosítási kártya működését is próbára tegyem. Nos, a legelső dolgom az volt, hogy felhívtam a rendelőt, hogy időpontot kérjek, de mivel a telefont felvevő robothang csak svéd nyelven volt hajlandó nyilatkozni, személyesen voltam kénytelen bemenni. Mindezt ugye azzal a veszéllyel, hogy majd nem lesz időpont, ideges leszek és spontánszerűen felgyulladva égek halálra. A rendelő a városházán van. Benne, nem rajta. A recepción rögtön sikerült megismerkednem azzal a kedves öreg nénivel, aki azonnal négyre bővítette azon svédeknek a számát, akikkel találkoztam és nem beszélnek rendesen angolul. De legalább kedves volt... vagy csak nagyon megijedt az öklömnyi méretű kinövéstől, amit nagy előszeretettel mutattam meg neki, gondolván, így majd nonverbálisan is megérti, mi a gond. Mondta, hogy jöjjek vissza háromnegyed óra múlva, akkor majd fogad az egyik doktornő. Felírta az adatokat, elkérte a telefonszámomat, majd elmentem, pénzt kivettem, visszamentem és leültem a várótermeben. Aztán vártam, hogy szólítsanak. Előre izgultam, hogy vajon milyen megpróbáltatások elé állítom őket a Kenesei név kiejtésével. Ezt biztos nem tanítják az orvosin. Kis idő múlva belbukkant egy orvosnak látszó nőszemély, papírral a kezében, majd a váróteremben lévő díszes közönséghez szólt: "Aandrász?". Zavartan néztem a másik két hölgyre, hátha őket hívják így, de nem. Aandrász én vagyok. Megvizsgált. Megszúrta a kis kelést, amelyből egy kevéske véres genny távozott, majd felírt antibiotikumot, hogy az majd hat. 140 korona vizitdíj, 125 a gyógyszer. De egyelőre nem sok hatás. Az a szörnyű lüktető fájdalom szerencsére elmúlt belőle, de az csak a bökést miatt. Kezdem azt hinni, hogy ez az antibiotikum egy kurva nagy átbaszás. Nekem még sose használt, mindig akkor írják fel az orvosok, ha éppen lusták valamilyen drasztikusabb beavatkozást elvégezni. Biztos, hogy ez is ilyen pszichoszomatikus úton működik: ha hiszel benne, hat. De nekem nem megy. Egyszerűen sehogy nem tudom azt elképzelni, hogy egy büdös tabletta - amit naponta egyszer kell bevenni- hogyan tud egy ilyen gennyes furunkulust eltüntetni. A legidegesítőbb az egészben az, hogy úgy írt fel ő is gyógyszert, hogy kb. ugyannyi fogalma van arról, hogy mi lehet ez a kis kinövés, mint amennyi nekem. Kis gennyes izé, akkor cefadroxil, azt vegyé', ha meg nem működik, gyere vissza. Anyád! Vett mintát is a gennyből, elküldi laborba , aztán ha mégsem jó, amit felírt, majd felhív... EZ MI??!! miért nem utalt be vmi orvoshoz, aki ért az ilyesmihez, vagyvmi.... namindegy. A vasárnapot tűztem ki. Ha addig sem lesz semmi változás, megetetem velük a maradék anitbiotikumot a fülemből kiáramló váladékkal összekeverve....
Akik szerint túlzottan indulatos ez a hozzáállás, azoknak annyit tudok tanácsolni, hogy növesszenek a fülük mögé vmi hasonlót. De lassan magamtól is hányok, úgyhogy megyek el és ennek a bejegyzésnek is vége....

A NAGY VISSZATÉRÉS

hát akkor ezen is túlvagyunk! Hála a jó égnek... visszautam kicsit hosszúra és idegtépőre sikerült, de ez részben a saját agyamban lezajló folyamatoknak volt köszönhető. Nagybaj az agybaj, de annyira szívből rühellem a reptéri várakozást, az övlecsatolást, a check-in végeláthatatlanságát, az útlevélellenőrzést, a felszállást, a légörvényt, a leszállást, a határátlépést, a csomagfelvételt és az azt megelőző várakozást, a busszal a városba jutást ..... hogy .... hogyazcsakna! Reggel azt sem tudtam, mikor kéne felkelni, mivel véglegesíteni kellett ugye a csomagot, amit valamennyire bepakoltam előző nap.... kiderült, hogy ez a valamennyire a semennyirével egyenértékű, ugyanis kénytelen voltan rászabadítani a Ráchelt a csomagra fél órával indulás előttt, hogy racionalizáljon... ez úgy megy végbe, hogy kipakol mindent és megint bepakol mindent, közben meg édesapám és édesanyám siratókórusban vitatkoznak azon, hogy értelmetlenül sok cuccot akarok-e kivinni vagy csak arról van szó, hogy szegény kicsinek a téli és a nyári cuccai is itt vannak és csak a bunkó hiszi, hogy nem kell fél hektáros ruhatár. Aztán ott van még a reptérre kijutás... méghozzá az istván otthon centrumos smartjával, mert a corollát ugye lenyúlta a szenya, ráadásul síelni ment, ami csak fokozza a bennem meglévő mélységes irigységet.
Szóval, a smart. Fatyusz jön busszal, metróval, mi meg Manyusszal smarttal, de persze nem azonnal a reptérre, mert Ancitól még ugye el szerettem volna búcsúzni és ő pont útba esik a reptér felé ... szóval megálltunk a balkán utcánál, Anci nem volt otthon... furcsa, de tovább indultunk... aztán persze, hogy már az üllőin a belső sávból pillantottam meg, ahogy a Zsuzsával épp mennek hazafelé. Ilyenkor ugye satufék, három sávot azonnal ki, lefordulás, visszakanyarodás, káromkodás. De aztán sikerült Ancira lelnünk, sajna csak egy röpke puszira futotta már, de sietni kellett. Na, lényeg a lényeg (hogy mennyire utálom ezt a kifejezést... ennél csak az "egy szó mint száz" a rosszabb), végül aztán megérkeztünk a Ferihegy 1-re. Felszállás, repülés, légörvény, halálfélelem, leszállás. Stockholmban várakozás a csomagra, persze a svéd kártyámat sikeresen passziváltattam... sebaj, volt nálam forint. Skavsta reptérről busszal. A sofőr bemondta, hogy mindenkit üdvözölnek meleg szeretettel a Flygbussarna 11236746279-es számú járatán, a külső hőmérséklet 3 fok és mindössze röpke másfél óra alatt stockholmban is leszünk... VÁÁÁÁÁ!!! kb este hétre megérkeztem a szobámba. Remek érzés volt. Kis pajtásaimmal is találkoztam, ma pedig Lior is visszajött Spanyolországból. El is követtünk sikeresen egy túl bőséges bevásárlást, ugyanis nem férnek be a dolgok a hűtőbe. jobb mintha éheznénk, NEM?!! HGAHAGHDFIASHFAF
na, fogjátok be! vagyén ?