ELÉG VOLT! ELÉG VOLT! ELÉG VOLT!

Azt hiszem , elértem azt a pontot itteni tartózkodásom alatt, hogy kezd elegem lenni a zsidókból. Vagyis nem a zsidókból úgy általában, mert ilyen nem is létezik, hanem a zsidókkal való foglalatoskodásból. Tradíciók, meg szokások, meg hagyomány... kicsit olyan érzés, mintha túladagoltak volna, most kéne egy detoxikáló, egy zsidó témáktól szigorúan mentes övezet. Nem az a baj, hogy érdektelen hülyeség az egész, mert nem az. Csak napi 8 órában válik azzá, de nagyon. Lassan agyfaszt kapok a délután 5-ig tartó előadásoktól, amelyekre egyre kevésbbé vagyok képes koncentrálni, ráadásul azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit is csinálok ezután a kis program után. Hirtelen pánikrohamomban olyan külföldi ösztöndíjak után kezdtem kutatni, amiknek a legkisebb kapcsolatuk sincsen semmilyen zsidósághoz köthető dologhoz. Elég volt!!!!! Ha az embert egyszer behálózzák a zsidók, akkor nincs menekvés , semerre. Erőszakos lépésekre kell elszánni magunkat annak érdekében, hogy lelkileg is felszabadulhassunk a szörnyű zsidó eszmei nyomás alól. Ha meghallom azt a szót, hogy jewish leader, lőni tudnék. Miért kellenek zsidó vezetők? Olyan jó lenne nélkülük, ráadásul az antiszemitizmus is gyengülne. Hát kinek kell egy Zoltai Gusztáv?! És miért? MI EZ AZ EGÉSZ???!!!!
Azzal szoktam nyugtatni magam, hogy ideológiai értelemben a szarvasi tábor ennél sokkal rosszabb. A harcos cionista mozgalmi dalok bemagoltatása a mit sem sejtő gyerekekkel identitáserősítés címén sokkal aljasabb módszer, mint az akadémiai szövegértelmezésre alapozó tudásfejlesztő kurzus. De elég!!! Kicsit több mint 2 hónap van hátra a programból, ha ezt veszem alapul, elég gyorsan eltelt az eddigi idő és az is meglepő, hogy csak most kezdtem el utálni úgy szívből a zsidókat. Mármint azokat a zsidókat, akik azzal töltik az idejüket, hogy más zsidókat találjanak abból a célból, hogy ők majd még több zsidót találnak, akiket szintén még több zsidó behalászására lehet alkalmazni... fontos persze..... de engem mostmár hagyjanak békén!!
ELÉG VOLT!!!!!!!!!
A másik dolog , amiből elég volt, az a magyar belpolitika. Olyan mértékben felidegesített az egész.... pedig én tényleg csak az indexet olvasom mostmár, óvatosságból. Tudom, hogy uszító jellegű propagandát nem szabad az interneten terjeszteni, de mindenkit szépen kérek, aki olvassa ezt, hogy leglább egy olyan embert basszon tarkón otthon, aki igennel szavazott. Egér, a Te esetedben a Koszorús Lacit, leszel szíves. És valaki az Éger Istvánt mindenképp.
na, ebből is elég volt....

Mélyen kedves szeretettel tisztelt Sára és Péter

Vasárnap megtörtént. Megtörtént az, ami elkerülhetetlen volt. Sára és Péter esküvőjére amolyan szükségszerű eseményként vártunk epekedve már időtlen idők óta. Kétség nem férhetett ennek a pillanatnak az eljöveteléhez és ahhoz sem , hogy egységes csapatként fogunk Titeket buta karosszékben körbe-körbe cipelni a Marriott szálló dísztermében a sérvet kockáztatva (legalábbis a Péter esetében). Bizony, történelmet kezdtetek írni, kedves Sára és Péter, elsőként a Szakkörből, mert akárhogy is nézzük, egy érettségi bizonyítvány, egy szülinap, egy elégséges hálózatok és rendszerek vizsga, egy anatómia szigorlat vagy akár egy államvizsga előtti hányás nem hasonlítható a családhoz, amelyet alapítottatok. Talán még a Groszkopf-díj elég történelmi, de idén azt is Ti kaptátok.
Voltam már jópár esküvőn életem során, de általában mindig az volt a helyzet, hogy vmi buta családtag házasodott, akit 6 évesen láttam utoljára és senkit nem ismervén a násznépből nem is nagyon érdekelt az egész soha. A Ti csodálatos kis esküvőtökre viszont már vigyorogva mentem és ráadásul nagyobb kedvvel hajtottam fel a garatra is mint egyébként. Nemes gesztus gyanánt .. ? .. Persze nem csak azért, mert az egész csipet-csapat ott volt, hanem..... de, tulajdonképpen ezért. Olyan intenzív spirituális nyomást éreztünk magunkon, amelyet muszáj volt bizonyos módokon tompítani. Meg ha az ember örül, iszik, eszik, dínik meg dánik .... főleg ha ingyen van.
Én tulajdonképpen csak annyit szeretnék mondani, hogy jó volt. Nagyon. Nem csak a kis buli, hanem az egész esküvő. Végig azt gondoltam, hogy Ti megérdemlitek. Ez persze nem jelenti azt, hogy más nem, de Ti különösen. Én nem találkoztam két olyan emberrel még, akik ennyire együvé tartoznának és mint fogalmat sem lehet elválasztani őket. Értem ezalatt, hogy ZsépéSári létezik. Sári zsépé nélkül, meg zsépé Sári nélkül értelmezhetetlen. Számomra mindenképp, mert nem is ismertelek Titeket külön-külön soha. Minden érzelmi elfogultság nélkül bátran kijelenthetem teljes objektivitással, hogy jól nyomjátok együtt már majdnem egy évtizede. Mások ennyi idő alatt egy válást is begyűjtenek két házasság mellé. Kolhákávod!
Gondolkoztam, hogy mit kívánjak még, amire szükségetek van, meg mi az, ami kellőképpen szentimentális meg gennyes (csak a közönség kedvéért) lenne. Arra jutottam, hogy Nektek csak egyvalamit tudok kívánni, ami igazán jó: Így tovább! A mi kedvünkért .... de azért egymás kedvéért is. Bébiszitterkedést meg majd persze vállalunk. Miután szobatiszta lett ...
Csodás gennyfolyás című adásunk ezzel véget ért, mindenkinek kívánok kellemes jó éjszakát és szeretetteljes szerdai napot. De lehet csütörtök is, aki később olvasná..... és mindenki szabadon törjön ki e két nemes ember emelkedett dicsőítésében bátran!! Itt az alkalom!!!!!
Sára és Péter! Szakköri áldásunk Rátok és leszármazottaitokra!!!!

vííííííírus

Nos. Kisebb kihagyás után ismét rávettem magam arra a fáradtságos munkára, hogy írjak vmit. Nem könnyű. Ehhez kellenek történések, akaraterő ahhoz, hogy írjunk és nem utolsósorban jó ötletek, melyek segítenek élvezhetővé tenni akár egy unalmas eseménysorozatot is. Nem hiszem, hogy nekem valaha is sikerült ezeknek a kombinációját összehoznom. Nem történt semmi egetrengető az elmúlt két hétben sem. Nem voltam síelni és nem vettem rollert. Viszont sikeresen installáltam egy kedves vírust a számítógépemre, amiről még most sem tudom biztosan elmondani, hogy leirtottam-e vagy sem. Valószínüleg nem. Voltam annyira ostoba, - mint ahogy általában az ilyen számítástechnikai dolgoknál az én esetemben lenni szokott - , hogy elfogadtam egy ilyen képes lószart az msn-en a Csirkétől. Köszi, Dani! Mondjuk nem hibáztathatlak egyáltalán, ugyanis az én előzékenységem nélkül ez soha nem történhetett volna meg. De "előzékenység" helyett használjuk inkább a "retardáltság" kifejezést, az önkritika állítólag úgyis hasznos a léleknek. Szóval, miután elfogadtam és elhelyeztem egy kényelmes meleg helyen és sikertelen kísérletet tettem a fájl megnyitására, belémhasított az ördögi felismerés: mi van ha ez egy úgynevezett számítógépes vírus?? Igazam volt, de ugye ilyenkor már hiába... nos, nekiveselkedtem az általam egyáltalán nem ismert vírusirtási eljárásba a legkülönfélébb programok segítségével. Nos, egy magamfajta infromatikai analfabéta számára az ilyesmi komoly kihívás. Gyakorlatilag semmilyen lépésre nem merem elszánni magam, főleg, ha olyan hibaüzenetekkel találkozom, mint "végzetes kivétel történt". Hogy ez mi a faszt jelenthet informatikaiul, nem tudom, magyarul ugyanis nincs értelme.... de a "végzetes" már önmagában valaminek a végét jelenti... nem világos azonban, a kivétel azt jelenti-e, hogy valamit kivettek onnan , ahol eddig volt és ez egyben vminek a végét is jelenti, vagy pedig egy igazán kivételes katasztrófa áldozatai vagyunk éppen. A végeredményt tekintve azonban úgy gondolom, indifferens. Nos, a Marcell módszer ilyenkor általában a számítástechnikában inkább jártas kortársak egzecíroztatása, akik odáig jutottak már, hogy gyakran nem is figyelnek az általam felvázolt problémára. Emögött a taktika mögött az a politika bújik meg, hogy a sok értelmetlen és hülye kérdést azért ignorálják, mert hátha egyszer abbahagyom, aztán ha vmi igazán komolyról van szó, akkor úgysem hagyom abba. De nem tudom, miért beszélek többesszámban, ugyanis mindenki pontosan tudja, hogy a Gusztiról van szó. Ezúttal azonban ellátott tanáccsal, azt mondta : töltsem le ezt..... Letöltöttem, nem történt semmi. Felismerte a vírust, aztán közölte, hogy nem tudja leirtani, se karanténba zárni. Az egyetlen általa elfogadott opció az "ignore" volt. Nos, ekkor kezdtem neki az összes internetről letölthető és ingyenes vírusölő rendszer letöltéséhez. Nagyjából mindegyik ugyanazzal az eredménnyel járt. Mindig van egy-két fájl a system32-ben, amivel sajnos nincs mit kezdeni, leirtani nem lehet, mert akkor helyettesíteni kell, azt meg nem tudom, hogy. Átnevezés, safe mode, rendszer-visszaállítás kikapcsolása, meg rengeteg okos és ügyes ötlet midenféle számítógépes fórumokról, aminek a felét sem értem. Inkább hagytam a fas...khm.... az ördögbe az egészet, mert 3 nap után rájöttem, hogy kicsi vagyok én ehhez. Szóval, most ott vagyunk, hogy továbbra is küldözgetek a tudtom nélkül mindenfélét az msn-en hol spanyol, hol angol szövegkísérettel. Szépen kérek mindenkit, tanuljon a hibámból és álljon ellen saját nemtörődömségének és hiszékenységének.
Hosszú és eredményes életet kívánok mindenkinek! Ja, és szombaton jövök! Gergő, remélem, tudod már, mit énekelsz majd a Péternek és a Sárinak meglepetés dal gyanánt.... mint elnök az ilyesmi kötelesség......

a mélázó és a fogatlan

Egy hónap kitartó előadássorozat után most végre némi levegőhöz jutottunk. Nem mintha bármi bajom is lenne az előadásokkal, de azért mégis. Túlságosan megterheli törékeny kis szervezetemet az a puszta tény, hogy reggel be kell menni és késődélutánig csak ülni és hallgatni... a szörnyű fizikai inaktivitás ugyanis ki tud készíteni.... 9 órán keresztül ülni és hallgatni, hetente ötször.... kimagaslóan érdekesnek kell lenni ahhoz, hogy ezt a fajta testi kihívást szellemileg némileg kompenzálni tudja valaki. A koncentrálást sok dolog segítheti, ezek közé nem tartozik a laptop használata. Vannak olyanok, akik laptoppal járnak órára, mert ugye hipermodernek vagyunk, meg 2008, csak az a baj, hogy igazságtalanul tök mással foglalkoznak egész óra alatt. Engem például zavarna, ha így kéne előadnom, szóltak is páraknak, hogy legyenek szívesek ne facebookozni akkor, amikor figyelni kéne. Legalább a látszat legyen meg, a hétszentségit! A jegyzeteléssel én már egyetemista koromban felhagytam. Egyrészt azért, mert úgysem olvasom el, amit lejegyzeteltem, másrészt, mert ...... környezetbarát vagyok.
Két legutóbbi vendégprofesszorunkat nem sorolhatom a legunalmasabbak és legérdektelenebbek közé, de a legérdekesebb és leginkább agymozgatók közé sem.
Először volt egy csávó, aki haszidizmusról tartott előadást. Folyamatosan bocsánatot kért az angolja miatt, éppen ezért mindenki arra fókuszált, mikor hibázik... nem egyszer órákon keresztül csukott szemmel magyarázott, ami nem jó, hiszen igen rossz non-verbális üzenetet juttat a hallgatóközönség felé - mindenki levonja a következtetést, hogy nekik is kijár akkor a szempihentetés.... igenám, csak ha az ember közben nem beszél, akkor hamar alvássá fajul a mély intellektuális mélázás. Én nem vetemedtem szembecsukásra, de nemegyszer küzdöttem az életben- és az ébrenmaradásért.
Másik vendégprofesszor az első világi ember volt, vagyis olyasvalaki, aki semmilyen mértékben nem vallásos. Persze ő is Izraelből. A képen ő látható, de a vidám hangulat csupán illusztráció. Valójában nem voltunk ilyen vidámak, ugyanis monoton volt kicsit és a témája sem volt kimondottan gondolatébresztő. Inkább ilyen összefoglaló és átfogó jellegű történelmi előadás volt minadarról, amit eddig tanultunk, de tulajdonképpen kevés új információval megfűszerezve. A hosszú vele töltött órák alatt arra próbáltunk rájönni , hogy vajon van-e felső fogsora, de még mosoly közben sem leltük nyomát.
Most track week van. Vagyis lazább az órarend, de persze ez sem jelenti azt, hogy minden nap vakáció. Szerdán héber nyelven kell Herzl Tivadarról kb 10 percig beszélnem. Elég ijesztő dolog, tekintve, hogy nem beszélem a nyelvet. ...
Semmi érdekes nem történik. Másról nem tudok beszámolni. Agyő!

nincscíme

Soha nem értettem igazán azokat az embereket, akik olyan elhatározásra jutnak egy másik emberrel való konfliktusuk során, hogy nem beszélnek az illetővel. Felfoghatatlan, gyermekes és ráadásul furcsa. Főleg olyan esetben, ha egy viszonlyag jó barátról van szó. Pontosan ez történt Tina és Lior esetében. Tina, a bosnyák lány ugyanis felkapta a vizet egy nem éppen baráti beszólás miatt, ami egy nem éppen baráti megnyilvánulást követett. Történt ugyanis, hogy éppen Liornak segítettem angolozni, ugyanis szegény súlyos hátránnyal rendelkezik az angol helyesírásban, mivel anyanyelve héber, ott ugye nem latin betűkkel mahinálnak. Angolul is verbális úton tanult meg, szóval, beszélni pont ugyanolyan jól tud mint bárki más itt, de írni egyáltalán nem. Utazik Izraelbe majd február végén, mert lesz egy felvételi a külügyminisztériumba angol nyelven és intenzíven trenírozza magát. Próbálkozik írni mindefélét, aztán jön és én megpróbálom elolvasni meg kijavítani. Az egyik ilyen eset alatt Tina is a szobában tartózkodott és minden egyes alkalommal, amikor valami szarvashibára derült fény, ördögi kacajban tört ki. Egy idő után Lior igen kellemetlennek ítélte emiatt Tina jelenlétét és megkérte arra, hogy abban az esteben, ha ilyen idegesítő módon kívánja hátráltatni a tanulásban, hagyja el a helyszínt. Tina így is tett, ráadsául egy szó nélkül és azóta sem beszélnek egymással. Nekem nem igazán tetszik ez, ugyanis eddig egy kis hármas klikket alkottunk, ami ezzel megszűnt. Nem tudom, mennyi időre, de ismerve Tina irtózatosan makacs természetét és Lior "nem tudnék magasabbról szarni rá" életfelfogását, ez nem fog a közeljövőben változni. A távoli jövőben meg ugye nem is kell, hiszen csak május végéig vagyunk itt.
Mi érdekes történt még.... mondtam már, hogy tartottam előadást két héttel ezelőtt? Nem. Megfeledkeztem megemlíteni, ugyanis a gennyel voltam elfoglalva a fülem mögött. Tartottam, mert kötelező volt. Mindenkinek az, most én voltam soron. Mózes jutott nekem, Mózes bibliai karaktere. Megdicsértek, szép volt, jó volt. Csak nem éreztem magamat igazán oldottnak ebben a témakörben, főleg, hogy olyan embereknek is magyaráztam ugye, akik nálam sokkal többet foglalkoznak ezzel a témakörrel. De persze én náluk sokkal okosabb vagyok.
Jaj, nagyon nehezemre esik írni. Egész nap próbálkozom pár sorral mindig megtoldani ezt a bejegyzést és kezd kínszenvedéssé válni. Akartam még írni a tegnapi kis paideiás születésnapi partyról, aholis sikerült "ipari részegre" innom magam, gusztáv kifejezésvilágából lopva. Szerencsére nem voltam egyedül ezzel, azt hiszem az emberek 80 százaléka eljutott a képszakadás fázisába. Szép történet.
JA! és mégvalami . Persze, hogy felhívott a kedves doktornő, aki felírta nekem a már a legelején is teljesen értelmetlennek tűnő antibiotikumot. Nos, kiderült, hogy megjött a laborból a genny vizsgálatának eredménye és az általa felírt antibi semmiféle hatással nem lehetett a javulásra. Csak ne lenne mindig igazam, hogy rohadna szét a bélcsatornája és szülne darut...

Stahl konyhája

Köztudomású tény, hogy Stahl Judit nem pusztán egy közönséges hírbemondó, akit a Tényekben csodálhattunk méltatlanul rövid ideig, hanem páratlan szakácsnő hírében is áll (micukóról pedig inkább feledkezzünk meg). Sőt, olyannyira magabiztos konyhamester, hogy szakácskönyveket is ír. Kb magamfajta szalonkreténeknek, akinek egy rántotta is kihívás. Karácsonyi ajándék gyanánt egy ilyen három részes stahl szakácskönyvet kaptam, hogy majd ezzel mennyivel egyszerűbb lesz az élet. Rakott krumplis kalandjaimról már meséltem. A legnagyobb problémám a tapasztalatlanságból adódott mindig. Nos, Stahl Judit azzal az ígérettel vásároltatja meg a könyvét, hogy gyorsan, egyszerűen és kevés kihívással leszünk majd képesek összedobni addig elképzelhetetlenül bonyolultnak tűnő dolgokat. Féligazság. De inkább leszek az a fajta ember, aki nem félig üres, hanem félig teli poharat lát.
Szóval, Tinával immár három alkalommal is alkottunk Stahl Judit előírásainak többé-kevésbbé megfelelően egész jót. Bár valóban minden elég részletesen le van írva lépésről-lépésre, azért ütközünk néha kellemetlen problémákba. Ilyen például az, amikor úgy kezdődik egy mondat, hogy "Késes betétű robotgépben apróra őröljük.....". Késes betétű robotgépet sajnos nem adnak a szakácskönyvhöz, ilyenkor jön a kézimunka. Nem lehetetlen, csak kb fél órával meghosszabítja az egész folyamatot, az étel elkészítésének egyik legkecsegtetőbb jelzője, a "gyors", sajnos nem válik valóra. További nehézséget jelent, hogy egyes hozzávalók szép magyar elnevezése bár érthető számomra, sajnos svédre nem tudom lefordítani vagy egész egyszerűen nem kapható. Ilyen például az étkezési keményítő, az Erős Pista, a gulyáskrém vagy az őrölt gyömbér. De azért ügyesen sikerül áthidalni ezeket. A keményítő szót megtaláltam vmi svéd-magyar internetes szótárban , aztán imádkoztam, hogy ne a ruhákhoz való keményítőt vegyem a kókuszlepénybe. Múltkor pedig tejszín helyet tejfölt vettem, de ez már csak akkor derült ki, amikor késő volt. Nembaj, olyan nagy különbség itt nincs a kettő közt svédországban.... legalábbis ezzel az olcsó szöveggel nyugtattam azokat, akiknek meg kellett enni mindent.
Külön öröm olyan szép magyar szavakat angolra fordítani kis kuktám, Tina számára, mint: "irdald meg légyszí addig a csirkét, amíg én a tojásfehérjét fényesre verem". Elég jó csapatot alkotunk, eddig minden étek meglepően ízletesre sikeredett. Fel is bátorodtam, hogy főzzünk méééég. Ráadásul édességet is csinálok mindig, abban azért több tapasztalatom van... de ezek a stahl féle édességek nagyon furcsák. Például a fent már említett kókuszlepényt igyekeztem az előírásoknak megfelelően csinálni, de vmi irdatlan mennyiségű vaj hozzáadását javasolta, ami már elkészítéskor is furcsa volt. Az lett az eredmény, hogy bár borzasztó finom lett, két falat után csenget a szívinfarktus manó, ahogy lior nevezi. "I'm coming, I'm coming......"
tú bí kontinyúd

csodás gennyfolyás

Kaptok valamit, nesztek! Mi is történt, amiről érdemes lenne beszámolni... Elsőként említem meg talán a véres-gennyes kelést, amely Isteni ajándék gyanánt a fülem mögé nőtt pár napja. Tulajdonképpen az ikertesóm, évente egyszer meglátogat. Nem éppen kellemes a társasága, mivel nem tudok miatta a jobb oldalamon aludni rendesen, ráadásul néha még fájdalommal is jár a jelenléte. Tekintve, hogy rendkívüli módon zavar mindennapi életem során, arra a rám igazán nem jellemző elhatározásra jutottam szerdán - silsom - , hogy elmegyek hozzáértő szakemberhez, közönséges nevén orvoshoz. így is tettem. Persze nem pusztán fizikai fájdalmaim gyötrelmes elviselhetetlensége okán látogattam el Lidingö városka szerény rendelőjébe, hanem azon kiváncsiság által vezérelve is, hogy mártírszerű tesztalanyként betekintést nyerhessek a svéd egészségügyi rendszer legsötétebb bugyraiba, illetve az ún. európai biztosítási kártya működését is próbára tegyem. Nos, a legelső dolgom az volt, hogy felhívtam a rendelőt, hogy időpontot kérjek, de mivel a telefont felvevő robothang csak svéd nyelven volt hajlandó nyilatkozni, személyesen voltam kénytelen bemenni. Mindezt ugye azzal a veszéllyel, hogy majd nem lesz időpont, ideges leszek és spontánszerűen felgyulladva égek halálra. A rendelő a városházán van. Benne, nem rajta. A recepción rögtön sikerült megismerkednem azzal a kedves öreg nénivel, aki azonnal négyre bővítette azon svédeknek a számát, akikkel találkoztam és nem beszélnek rendesen angolul. De legalább kedves volt... vagy csak nagyon megijedt az öklömnyi méretű kinövéstől, amit nagy előszeretettel mutattam meg neki, gondolván, így majd nonverbálisan is megérti, mi a gond. Mondta, hogy jöjjek vissza háromnegyed óra múlva, akkor majd fogad az egyik doktornő. Felírta az adatokat, elkérte a telefonszámomat, majd elmentem, pénzt kivettem, visszamentem és leültem a várótermeben. Aztán vártam, hogy szólítsanak. Előre izgultam, hogy vajon milyen megpróbáltatások elé állítom őket a Kenesei név kiejtésével. Ezt biztos nem tanítják az orvosin. Kis idő múlva belbukkant egy orvosnak látszó nőszemély, papírral a kezében, majd a váróteremben lévő díszes közönséghez szólt: "Aandrász?". Zavartan néztem a másik két hölgyre, hátha őket hívják így, de nem. Aandrász én vagyok. Megvizsgált. Megszúrta a kis kelést, amelyből egy kevéske véres genny távozott, majd felírt antibiotikumot, hogy az majd hat. 140 korona vizitdíj, 125 a gyógyszer. De egyelőre nem sok hatás. Az a szörnyű lüktető fájdalom szerencsére elmúlt belőle, de az csak a bökést miatt. Kezdem azt hinni, hogy ez az antibiotikum egy kurva nagy átbaszás. Nekem még sose használt, mindig akkor írják fel az orvosok, ha éppen lusták valamilyen drasztikusabb beavatkozást elvégezni. Biztos, hogy ez is ilyen pszichoszomatikus úton működik: ha hiszel benne, hat. De nekem nem megy. Egyszerűen sehogy nem tudom azt elképzelni, hogy egy büdös tabletta - amit naponta egyszer kell bevenni- hogyan tud egy ilyen gennyes furunkulust eltüntetni. A legidegesítőbb az egészben az, hogy úgy írt fel ő is gyógyszert, hogy kb. ugyannyi fogalma van arról, hogy mi lehet ez a kis kinövés, mint amennyi nekem. Kis gennyes izé, akkor cefadroxil, azt vegyé', ha meg nem működik, gyere vissza. Anyád! Vett mintát is a gennyből, elküldi laborba , aztán ha mégsem jó, amit felírt, majd felhív... EZ MI??!! miért nem utalt be vmi orvoshoz, aki ért az ilyesmihez, vagyvmi.... namindegy. A vasárnapot tűztem ki. Ha addig sem lesz semmi változás, megetetem velük a maradék anitbiotikumot a fülemből kiáramló váladékkal összekeverve....
Akik szerint túlzottan indulatos ez a hozzáállás, azoknak annyit tudok tanácsolni, hogy növesszenek a fülük mögé vmi hasonlót. De lassan magamtól is hányok, úgyhogy megyek el és ennek a bejegyzésnek is vége....